Ortisz muzikális brogja

Múlt pénteken volt szerencsém meghallgatni a Kispál és a Borz zenekar Petőfi Csarnok-beli fellépését, mely kapcsán már a cikk elején köszönetet mondok Egér nevű kedves ismerősömnek.
De kezdem az elején.
Amikor odaértünk, már javában folyt a kellemes, szimpatikus zenét játszó Csókolom koncertje, íme egy kis ízelítő:

(forrás: kalsruhe.hu)

Mire belelendültem, rájöttem, hogy vége is a koncsertónak, hiszen sikerült szinte a legvégére befutnunk.
A Borz második előzenekara egy bizonyos Peet volt, mely egy vokális, ipari jellegű, 1-2 akkordon alapuló és nulla kreativitású rockzenekarnak bizonyult. De legalább volt lehetőségem meglátogatni a tömeg ellenére kb. 1 perc sorbanállással hozzáférhető sörcsapot.
Az előtérben ment a mörcsöndájz, többféle Kispál és a Borz rajongói póló volt kapható. Természetesen home-made jellegű dizájnnal.
A '90-es évek első felében ugyanis a zenekar rajongói saját készítésű kispálos trikókkal mutatták ki szimpátiájukat; bolti Kispál-trikó ugyanis nem létezett. A fordulópont '95-ben az Ül album megjelenésével következett be, mellyel együtt boltokba került a KISPÁLÉSABORZÜL feliratú kapucnis pulcsi.

Az ember amúgy azt gondolná, hogy most, 2007-ben szemüveges, tarisznyás, egykori ős-kispálos bölcsészek teszik ki a közönség zömét.
Túrót!
Tele volt a Pecsa kései tizen- és korai huszonévesekkel, főleg csajokkal; egy facér hedonista fickónak ez maga lehetett a paradicsom.

De mivel én nem tartozom e csoportba, írok inkább a zenéről:
A buli a kissé diszkósított ritmusszekciójú Bársonyfüggönnyel indított, és nagyjából maradtak is ennél a vonalnál, a klasszikusoknál. És rájöttem, hogy ezek voltak a legjobb dalok.
Persze volt Csiga, Emese, Etetés (ezt szeretem, mert zeneileg hasonlít az általam művelt vonalhoz :o) ), de az első három album dalai voltak többségben.
Az abszolút csúcspont a Tejjel kifli volt, monumentális, diszkóba torkolló végkifejlettel.
 

A tavalyi Pecsa-buli nagyszabásúbb volt Lecsóval és sok akusztikus gitáron előadott Nagyon szerelmes lányokkal, különálló blokkokkal.
Most nem voltak blokkok, "csak" pöpecül előadott kiváló dalok egymásutánja kevés lassítással, büfészünet nélkül. De nem tudom megmondani, melyik volt a jobb.

Talán a mostani.
 

Oké, ez a kettő még véletlenül sem egy kategória. Előbbinek nincs, utóbbinak van létjogosultsága. Akkor miért adtam mégis ezt a félrevezető, ámde hatásvadász címet a mai írásnak?

Hát mert hatásvadász! Pontosan ezért.

Persze nem térek egyből a tárgyra, csak bekonferáltam nagy svunggal, és ahogy a Fókuszban szokás, az ütős bevezetés után elkezdek írni valami egészen másról, valami még érdektelenebbről.

A mai melléktéma: a kockaalakú telefonok.

Vizslattam kollégám asztalon fekvő vadonatúj rádiótelefonját, és teljesen azt hittem, hogy az egy nagy húhával beharangozott LG Csokoládé, hiszen kockaalakja őnéki van:

Tudom, le vagyok kissé maradva a korszellemtől; a valódi rádiótelefon számomra a kiálló antennás példány, bár bevallom, az enyém sem olyan, hiszen letört. Önmagától haladt a korral.
Na szóval. A kockaalakú telefon mellett egy palmtop hevert, mely teljesen ugyanúgy nézett ki, mint a szép új telefon. Azaz inkább fordítva; a palmtop mintájára "vitelezték ki" a telefont.

Amennyiben nem találtam volna még egy hasonló kinézetű terméket, nem építettem volna fel az összeesküvés-elméletem, de találtam.
Ez a cucc pedig az Ipod - műveltebbeknek: iPod -, mely egyből kacat-státuszba sodorta az mp3-kompatibilis CD-játszót anélkül, hogy igazán kifutotta volna magát.


És az ipoddal persze megérkezett a hasonmások tömkelege. Ugyanúgy, ahogy a telefonnál.
Ja, még nem írtam, hogy a cikk elején említett telefon valójában nem is LG csoki, hanem Nokia, minden hasonlóság ellenére?



Persze most mondhatják a szagértők, hogy "nemá, ez teljesen más", de aki csupa egyforma ember között él, az egy 1 cm-rel nagyobb orrút már különbözőnek tart.

Véleményem szerint ezek a hasonló kivitelű kézi biszbaszok szépen megágyaznak egy olyan készüléknek, mely mindhárom említett termék képességeivel rendelkezik és még kamerázni is tud; bár átfedések már ma is megfigyelhetők. Lehetséges, hogy létezik ilyen, mindenesetre a fogyasztók többségét képező osztálynak elérhetetlen áron.
Az új "muzikátor kommunikátor" vagy mi a tökömnek fogják hívni, először magas de már elérhető áron kerül a nagyközönség elé. Ez a penetráció akkor következik be, amikor már a kockaalakú termékek ára is a béka sejhaja alá esett. Egy pár évet aztán muzikátor is ki fog húzni a piacon, mely egyúttal uniformizátor is lesz, csak a mai kor mobiltelefonjainál még nagyobb mértékben.

————————————————————————————————————————————————————

Úgy érzem, ez kiváló végszava volt a röpke melléktémának, ígyhát végre következhet a buziság és a pedofília!

Nézzük először az elítélendő pedofíliát, mely a Kereskedelmi és Hitelbank - műveltebbeknek K&H - óriásplakátjáról néz ránk.
A bank reklámjainak profilja az utóbbi időkben ugye a fiatal korosztályra való nyomulás, mivel már egy főiskolás/egyetemistának is elengedhetetlen a bankkártya; már az én időmben, '98-ban is az volt.
Most viszont egy általános iskolás kislány bűvös mosolya látható a bank plakátain, aki a mosolyon kívül magához ölel egy nagy sárga műfaszt.
Persze nem műbroki akar az lenni, hanem a Tudor nevű egyik "hét törpe", dehát az sajnos inkább bráner, mint törpe. Brávó.

A buzisággal viszont semmi gondom nincs, ellenben az alpári buzizással, amit a Pannon GSM új filmecskéje hordoz magában. De végülis mi más jöhet az ízes anyósozások után.
Egyúttal kiegészítem a korábbi Padló - közel hozzád című bejegyzést. Az ominózus 7. részt megtekintheted, ha erre a szövegre kattintasz.

Ezen részben az amoroso főhős teljesen megszokott módon, telefonnal a fülén kolbászol a városban és szubmacsó labdákat dobál a Liszt Ferenc téri étkezdéken szocializálódott fiatal hölgyeknek.
A szomszéd főszereplőnő - aki az előző részben elutazott - szintén feltűnik e részben, és ő is telefonál.
Vajon az amorosóval cseverészik? Talán végre összejöhet a házzasságtörő álompár?
Erre egyelőre nem kapunk válasz, ellenben a szépfiú a hölgyeken kívül egy meleg férfit sem hagy hidegen.
A néző pedig jót kacaghat a pusszogó buzi motoros rokkeren.
Mert buzizni jó.
 

A mai bejegyzésnek egyetlen apropója van, mégpedig a következő bug:
a jobb szélen látható naptár március 1-jére is beszúrt egy linket, pedig tegnap nem is írtam semmit.
Bár lehet, hogy ezt dőreség bugnak hívni, hiszen a blogablak felett most a következő üzenetet látom:

This software never has bugs, it just develops random features

Remek, akkor hívjuk fícsörnek.
Ha már ez a link kikényszerítette belőlem a blogolást, írok ezt-azt a mai napról.

Elugrottam cigiért a közeli benzinkútra, ahol a kutasok éppen szabadidejüket múlatták, s arról diskuráltak, hogy van egy olyan szám, melynek címe: Coco Banana.
Hirtelen azt gondoltam, hogy a kokódzsambó vagy doktoralbán valamely remekműve kapcsán retróznak, ám a bolthelyiségbe lépve kiderült, hogy nem.
A boltban ugyanis Armand Van Helden - Funk Phenomena - ismert nevén Fuppanamana - című alkotása szólt.

Íme:

 

Gondolom, nem tévedek nagyot azt állítva, hogy az igényes zenehallgatók ezt minimum egy rakás szarnak tartják.
És akkor jöjjön a coming out: bevallom, hogy 1996-ban ez a "dal" egyik kedvencem volt. Fogalmam nincs, hogy miért, talán a basszus és a szintitéma disszonanciájával lenne magyarázható, de ez sem menti a helyzetet.
Fiatalkori zenei csapongásaimra amúgy jellemző, hogy a következő évben már a Paranoid Android és a Roots of Coincidence volt a favorit.

Az AVH-dologról (tyű, ez durva rövidítés) még annyit, hogy ez a szám ihlette az egyik 1998-as dalomat, a Funky Fresh-t. (linkelni lusta vagyok, tessék megkeresni a honlapon! :o) )
Bár ez az ihletés dolog kicsit túlzás, a "nyúlás" szó valamivel jobban fedi a valóságot.

A végére még le kéne vonnom a mai beírás tanulságát, tehát így is teszek:
Ne panaszkodj a bugra, használd ki fícsörként!

 

Akkora anomáliáról értesültem ma, mint ide Lacháza.
Ez csak ilyen sima hétköznapi anomália; a naggyon fontos dolgokat (kordon, nagygyűlés, Commandante) meghagyom a naggyon fontos médiumoknak.

Szóval:
Egy ismerős arról számolt be, hogy a cég, melynek gárdáját erősíti (vagy gyengíti), változtat néhány dolgon termékkatalógusában.
Na és akkor mi van? Változtassanak. Ez alapvetően említésre sem méltó esemény.
Aztán kiderül, hogy azért az, mert a változtatásokat ugyan ők agyalják ki, viszont egy holland cég "vitelezi ki".

A változtatások magyar nyelven vannak, magyar vásárlóknak szólnak, viszont a holland cég változtatja meg a magyar szöveget a magyar cég utasításai alapján.
Következő kérdésem így szólt: tehát ezt egy kisegítőiskolában megbukott csimpánz is megcsinálja, ha betanítják?
Hát persze - így a válasz.
Az előző analógia azért volt tökéletes, mert hiábavalók a változtatások.

Ugyanis ami változtatásra került, a pár hónappal későbbi katalógusban ismét feltűnik.
Nézzünk erre egy példát:

A cég egyik terméke a büfékocsi.
Valaki észreveszi, hogy a katalógusban egy helyen üfécsoki szerepel egy elütés nyomán.
A hibát elküldik a holland külsős cégnek (ráadásul külsős, ezért ez a cikk címe, ami), hogy javítsák az üfécsokit büfékocsira.
Megtörténik, kijön a pöpec, hiba nélküli új termékkatalógus.

Három hónap múlva viszont ismét kijön egy friss, vadonatúj katalógus, melyben ismét ott díszeleg az üfécsoki szó.
És hogy miért? Mert régi verzióból frissítették a katalógust. Igen, a hollandok.
És ekkor ismét jelezni kell, hogy "Hahó, írjátok át büfékocsira már megint, bocsánat, hogy baszogatlak, tudom, hogy a rendszer hülye, nem te!" .

Kezdtem érteni a dolgot: ahhá, szóval a disznók el sem küldik nektek a katalógust szerkeszthető formában (word, pdf, ilyesmi)!
De, elküldik, hogy mi is ki tudjuk nyomtatni - hangzik a válasz.

És ezen a ponton kezdtem magam helikopternek érezni:
Ha elküldik mondjuk MSWord-ben, miért nem írjátok át, amit változtani akartok?
Akkor nem kéne kiküldeni és izgulni, hogy elbasszák-e vagy nem.
És még fizetni se kéne egy külsős céget, pár karakter bárki idejébe belefér!

És a válasz - most figyeljenek, most jön a meredek! -: mondtam már ezt a főnöknek, de azt válaszolta, hogy a feladatom nem az, hogy átírjak néhány karaktert, hanem az, hogy ellenőrizzem a fizetett külsős céget, hogy hibázik-e a néhány karakter begépelésénél.

Erre szoktam mondani, hogy a hülyének is megéri.

Mint megtudtam, a cég internetes oldalát is a hollandok csinálják. Mivel a honlap és a katalógus azonos adatbázis alapján készül, ezért az üfécsoki-problematika ott is előkerül.
Az ismerősöm persze simán összepakolna egy fasza céges honlapot, de nem fog, mert a feladata az, hogy ellenőrizze a fizetett külsős céget, hogy hibázik-e a néhány karakter begépelésénél.

Erre már csak azt tudtam mondani:
Gratulálok, a cégetek egy valódi europeer vállalat!

A szó lehető legrosszabb értelmében.
 

Gondolkodtam, hogy mi kerüljön a blog "Filó" rovatába, ha már egyszer létrehoztam. Arra jutottam, hogy jobb híján legyen ilyen tág értelemben vett médiakritika - legalábbis ideiglenesen - a megszokott értelmiségi fanyalgástól eltérő módon.

Most például egy bizonyos reklámról.

Hogy konkrétan a mai bejegyzés témájánál maradjak: nem a hálás témául szolgáló egyszerű (vegyél meg és megváltozik az életed) reklámokat veszem górcső alá, hanem egy tudatalattira galád módon, észrevehetetlenül ható szappanoperát,
a Pannon GSM "Közel hozzád" című szériáját.

Hogy miért írok szappanoperáról? Nem a reklámsorozat hossza, hanem a jellege miatt.

Nézzük hát:

(A reklámok megtekinthetők a részek sorszámára kattintva)

1. rész:

Az ifjú ara (egy szobában férjével; a semleges, nem csúnya és nem jóképű férfival) épp az anyósával telefonál.
A beszélgetés közben sokatmondóan kitekint egy határozottan jóképű férfira ("A szomszédok is nagyon kedvesek") - azaz flörtöl.

Majd amikor az anyós váratlanul betoppan ("Mióta számítok én családtagnak?"), az ifjú ara enyhén kifejezi nemtetszését - a férj szülőjének nem kedvelése.

2. rész:

A fent említett két dolog itt még fokozottabban jelentkezik; a főszereplő hölgy immár főza jóképű szomszédnak, és még sokatmondóbban mosolyog.

És hogy kinek főzte az ételt? A szomszédnak persze és szőke bombanőjének (álompár), aki legközelebb a szüleit is elhozná.

Most az amoroso fejezi ki nemtetszését párja szüleivel szemben: igazi dögös macsó rosszfiú módjára teríti ki az asztalra a szájában levő ételt.

3. rész:

Ez az epizód az előző részben megismert párosnak van szentelve.
A sorozat ezen részében a bohózat klasszikus elemét, a félreértésen alapuló helyzetkomikumot fedezheti fel a néző. ("Olyan kis béna, semmit sem lehet vele csinálni...")
A történet - mivel álompárról van szó - természetesen happy enddel végződik; a szerelmesek a félreértés* feloldásaként lefekszenek. Igaz, hogy a korcsolyapályán, de a szimbolika azért ott van a szeren.

*Természetesen nem pasiját, hanem mobiltelefonját illeti keresetlen szavakkal a gyönyörűséges szőke hercegnő, s miután verbálisan teljesen sárba tiporta készülékét, így szól: "Lepasszolom anyunak."

Míg az előző részekben társaik szüleit minősítették le a szereplők, ezúttal a lány saját anyja is a helyére kerül.

Félidő van, szusszanjunk!

 

Akkor folytassuk a 3. rész után következő

4. résszel:

Itt a forgatókönyvírók az előző epizód alapötletét, a félreértést viszik tovább és ültetik át az 1. részben megismert házaspárra.
Itt jegyzem meg, hogy a férjet immár egy másik színész alakítja, a váltás viszont kiválóan sikerült, hiszen az új karakter jóval alkalmasabb komikus szerepekben való lubickolásra.

Az előző résszel összehasonlítva jól tetten érhető a férfiak közötti különbség:

a.)
Amíg a macsó a 3. részben csak seggreül,
addig a komikus arcú férfi gyakorlatilag magára borítja a fél éttermet.
b.)
Az álompár az előző rész végén szimbolikusan lefekszik,
a komikus férfinek viszont egyből zsebében turkál hitvese: "Megveszed nekem?"
Természetesen ez egy karácsonyi epizód, hiszen van-e jobb alkalom telefonvásárlásra?

Kinek ez, kinek az jár az élettől - üzeni a Pannon GSM "Közel hozzád" című szappanoperájának 4. része.

5. rész

Az előző részben vesztessé avatott férj immár győztesen szeretne kikerülni a félreértéses szituációból, ezért a feleségétől tanult sablonokat egy keménynek nem nevezhető ellenféllel, a kutyusával szemben alkalmazza.
Viszont annyira balul sül el a szituáció, hogy a férfi természetesen ismét veszít; kutyusként alázkodik meg kutyája előtt, ráadásul úgy kinézik az állatorvosi rendelő váróterméből, mint engem Szolnokon az Arzenál kocsmából.

Annyi pozitívumot viszont mindenképpen megtudunk a fickóról, hogy rocker, hiszen kutyáját Diónak nevezi.

6. rész

Az eddigi utolsó epizódban ismét feltűnik mindkét főszereplő pár:
"Szépék" együtt csinálnak jobbnál jobb dolgokat, melyekkel örömet szereznek egymásnak.
Az amorosoról kinézetén kívül egy újabb pozitív dolgot tudunk meg: nem féltékeny a lány korcsolyapartnerére, mint sok más zöldszemű férfi.
Az átlagosabb pár viszont külön tölti el az elkövetkezendő néhány napot: az első két részben flörtölősként megismert hölgy egy bizonyos nagyvárosba utazik, messze férjétől, aki a vele időközben kibékült Dióval üti el az időt, s úgy tesz, mintha örülne kutyája románcának elkendőzendő ideiglenes magányosságát.

———————————————————————————————————————————

Remélem, a kedves olvasóknak is tetszik ez a jópofa sorozat, és régi rádiótelefonjukat hozzávágták maradi szüleikhez, anyósaik puszta említésénél egyből megindul a reflux, valamint eldöntötték, hogy a vesztesek avagy a győztesek csoportjába tartoznak.

Na?

Hát persze, hogy a győztesek közé. Ahogy a többi reklám is sugallja, kivéve a dohányzás-ellenes cuccok, de ez már egy másik írás témája.
 

Szóval jó egy ilyet megnézni a kulturális ingerekben szűk munkahét után.
Az meg külön plusz, hogy Cseh Tamás zenéje az aláfestő:

 

Mára csak ennyi.