Ortisz muzikális brogja

Pénteken úgy döntöttem, hogy megnézem, mit tud a Titusz és a Carbonfools formáció élőben, úgyhogy célba is vettem a Kultiplex nevű helyet, mely nem számít törzshelyemnek; legutóbb Bioberber koncerten voltam ott még tavaly.
Nos, elvileg 21 órakor kezdődött a buláj, gyakorlatilag kb. 11-kor.
A köztes időben jókedvű beszélgetést folytattam két addig ismeretlen fazonnal szubkultúráról, politikáról, zenéről, fűről, stb.
Teljesen jó fejek voltak, ellentétben a később felbukkant ismerősömnek az ismerősével, aki tipikus példája annak a sallangmentes fizimiskájú tenyérbemászó emberfajtának, akivel jól el lehet beszélgetni úgy általánosságban, de ezen kívül nincs benne semmi.
Az égvilágon semmi.
Semmi lazaság, semmi beütés, semmi mélyenszántó. Csak úgy van, úgy felszínesen. Korábbi írásomra visszautalva - nem biztos, hogy beszállnék vele egy liftbe.
Nem ártott nekem - egyelőre - semmit, csak szimplán taszít.
Na, elég sok faszságot összehordtam; akkor a koncertről:

Legutóbb jópár évvel ezelőtt ugrándoztam Carbonfools koncerten; az ugrálás most sem maradt el, de nem volt ugyanaz.
A mostani ugyanis egy kvázipunk koncert volt, szinte teljesen élő előadás, melybe Titusz néha beleputtyogott - legalábbis ezt észleltem szalonspiccesen a közönség soraiból (a tévedés kockázatával).
Talán legnagyobb slágerük, a Mosquito teljesen új köntöst - rokkos verze-refrén - kapott.
A koncert legjobb pillanataiban az Xtra Systols-t idézte; őket Titusz Jean-Jacques Perrey révén akár ismerheti is.
Viszont nekem nagyon hiányzott a megszokott hangzás.
Tehát jó volt, de nem kielégítő.

Az írás pillanatában a Chazam & The Xtra Systols - Punks are 50 címú dala szól, ajánlom szeretettel.
 

Nos, ez nem az új művésznevem, amit Koltai filmjéből plagizáltam.
Ez a Linux alapú céges hálózatos mappanevem lesz - persze úgy, hogy Samba -, amennyiben 2,5 munkanapot kitevő munkaidő után végre megalkotja céges hálózatunkat az informatika szakértő vállalata, melynek nevét nem írom le, nevezzük mondjuk Fingó paritásnak.

A Linuxhoz egyelőre síkhülye vagyok, de hogy hálózatot a büdös életben nem építek e platformon, az fix.
Mint már írtam, a Fingó paritás Kft. munkatársai immár több mint 2 teljes munkanapja folyamatosan, megállás nélkül építik hatalmas, grandiózus belső hálózatunkat,

mely 4, azaz négy számítógépből áll.

A fő hálózatépítésszel folytattam egy bizalmas beszélgetést, melynek tartalma nem publikus.
Így azt sem árulom el, hogy ilyen rendszert most csinál először.

A Fingó paritás Kft. szlogenje teljesen találó:

Ami már felülmúlja képzeletét...
A MI MUNKÁNK OTT KEZDŐDIK!

Hát ez a folyamatos szarakodás tényleg minden képzeletet felülmúl.

Ellenpontozandó a Linux bonyolultságát jöjjön egy egyszerű ámde kiváló dal, 1999 nyarának legnagyobb slágere:

a Supercafone című dal!

 

A reggel ma is úgy indult, ahogy minden hétköznap, mégpedig ezzel a számmal:

 

Nos, már vége is a dalnak, mely 9 percet rabolt el a kedves olvasó életéből, úgyhogy most e cikk továbbolvasásával múlthatja idejét.

A Pat Metheny-t követő Keljfeljancsi! című reggeli rádióműsor ma tényleg gondolatébresztőre sikeredett; Fiala János egy újságcikkel adta meg az alaphangot, ami gyakorlatilag arról szól, hogy a szerző balos, és szerinte a vén jobbos rokkerek hiteltelenek, mert jobbosak.
Mostanában már ritkábban olvasok ÉS-t, mint a '90-es évek végén, de akkor is durva volt egy ilyen naturálisan primkó cikket olvasni.
Utána a műsor témája az volt, hogy a hallgatók kivel nem utaznának egy liftben és miért.
(Kicsit érthetőbben: kit rühellnek annyira, hogy még egy ilyen rövid összezártságtól is ódzkodnak.)

És elkezdtem gondolkozni, hogy én rühellek-e valakit ilyen mértékben.
Vannak, akik iránt közömbös vagyok, vannak, akiket még utálni is képes vagyok; na de hogy pár emeletet ne bírjak ki együtt valakivel?
És rájöttem, hogy igen. Van olyan.
Nevet nem írok, mert egyrészt a kutya nem ismeri, másrészt meg sem jegyeztem.
Itt nem a konkrét személy, hanem a jelenség a lényeges, melynek neve:

KUPIDÓ-SZEREPJÁTÉK !
(kockafejűeknek: Q-П-DO RPG)

A játék menete:
• Találd ki egy ismerősödről, hogy nem illik a partneréhez!
• Találj okokat, hogy miért nem!
• Találj egy szerinted hozzá illő nőt/férfit/egyéb!
• Ültesd be az ismerősöd fülébe az előző három pontot, ebben a sorrendben, majd többször ismételd meg a procedúrát!
• Amennyiben még nem fejezted be sikerrel a játékot, élj bármilyen eszközzel!
• Legyél határozott, eltökélt, levakarhatatlan és elpusztíthatatlan!

Tehát: az ilyen önjelölt kupidóktól óvjon meg az ég, és én is megóvom őket az én végtelen ellenérzéseimtől.

És akkor talán liftezni is hajlandó vagyok.
 

Azt álmodtam, hogy a rádióban Badly Drawn Boy új dala szólt, mely gyakorlatilag egy 2000-ben írt dalom, a No emotions című szám nyúlása volt. Az álmom szerencsére véget ért, mielőtt még perre került volna a sor. :o)

Természetesen ilyen BDB-szám nincs.

Az jutott eszembe, hogy amikor a '00-ás évek elején megismertem az énekes Once around the block című dalát,
 

akkor megfogadtam, hogy addig nem írok új dalokat, amíg nem tudok ennél jobbat írni.
Persze sikerült - legalábbis szerintem -, azóta már túl is vagyok karrierem csúcspontján, amely 2004-ben volt.
Egyelőre nem tudom, hogy van-e tovább, lesz-e még egy (vagy több) csúcspont, mindenesetre új lemez biztosan lesz.

És hogy milyen?

Mindig, amikor új lemezbe fogok, elhatározom, hogy "na, ez most más lesz, mint az eddigiek", ennek ellenére a végére mindig ugyanúgy ott kísért Cseh Tamás, Bródy János és a Blur dalainak hangulata.

Szerintem az idei cuccal is ez lesz a helyzet, a rajongókat tehát nem fogja nagy csalódás érni. Se negatív, se kellemes.
Pedig nem lenne rossz, főleg az utóbbi. :o)
 

Illetve még van belőle 2 nap, de a nagyja már lezajlott.
A mai nap egész jól indul, az elmúlt napok széllökéseire válaszul csendes, napos tavaszi reggel várt az ajtón kívül.

Napos tavaszi reggel - január közepén.

Még nem tudom, ezt a blogot hány évig fogom folytatni, de elképzelhető, hogy 5 év múlva a januári tavaszban már nem lesz semmi meglepő.

Talán az a napsütéses időjárás árthatott meg annak a középkorú néninek, aki ki akart kocsikázni a kijárati kapun keresztül.
A szó szoros értelmében keresztül, mivel nem várta meg, hogy kinyíljon, hanem műmájer hülyegyerekeket meghazudtolva nyomta a gázt, ahogy a csövön kifér - kettes sebességben, hogy szóljon is.
Így a felni és a távirányítós kapu sikeresen találkozott - természetesen előbbi volt a gyengébb, s így le is esett.
A néni a lehető legártatlanabb képpel: "Jajj, összetörtem a kaput? Megcsúszott a lábam a gázpedálon."
Elképzeltem, hogy mondjuk a kereszteződésben csúszik meg a lába ennek a szerencsétlennek, és ártatlan pofikával ecseteli, hogy nem akart senkit elgázolni, csak lecsúszott.
És ugyanúgy mindenki pozitív lesz vele, mint a ma reggeli esetnél - kivéve engem, aki negatív kisebbséget képeztem.

Viszont ez a hét sokkal inkább pozitív volt, mert:
Egy kedves ismerősöm megkeresett, hogy előadhat-e néhány Ottó-számot egy valamennyire formabontó felállású és hangszerelésű zenekarral.
Mivel ezt ugye nem nyúlásként, hanem respektként élem meg (VIGYÁZAT! Bárki mást, aki engem nyúl, picsán rúgok! ;o) )
természetesen beleegyeztem a dologba.
Az előadás márciusban várható, addig az előadók kiléte, dalcímek, helyszín, stb. nem publikusak.
Mondjuk előtte pár nappal biztosan az lesz, hogy az érdeklődők értesüljenek.

A későn kelőknek meg itt egy zenei ébresztő.