Múlt pénteken volt szerencsém meghallgatni a Kispál és a Borz zenekar Petőfi Csarnok-beli fellépését, mely kapcsán már a cikk elején köszönetet mondok Egér nevű kedves ismerősömnek.
De kezdem az elején.
Amikor odaértünk, már javában folyt a kellemes, szimpatikus zenét játszó Csókolom koncertje, íme egy kis ízelítő:
(forrás: kalsruhe.hu)
Mire belelendültem, rájöttem, hogy vége is a koncsertónak, hiszen sikerült szinte a legvégére befutnunk.
A Borz második előzenekara egy bizonyos Peet volt, mely egy vokális, ipari jellegű, 1-2 akkordon alapuló és nulla kreativitású rockzenekarnak bizonyult. De legalább volt lehetőségem meglátogatni a tömeg ellenére kb. 1 perc sorbanállással hozzáférhető sörcsapot.
Az előtérben ment a mörcsöndájz, többféle Kispál és a Borz rajongói póló volt kapható. Természetesen home-made jellegű dizájnnal.
A '90-es évek első felében ugyanis a zenekar rajongói saját készítésű kispálos trikókkal mutatták ki szimpátiájukat; bolti Kispál-trikó ugyanis nem létezett. A fordulópont '95-ben az Ül album megjelenésével következett be, mellyel együtt boltokba került a KISPÁLÉSABORZÜL feliratú kapucnis pulcsi.
Az ember amúgy azt gondolná, hogy most, 2007-ben szemüveges, tarisznyás, egykori ős-kispálos bölcsészek teszik ki a közönség zömét.
Túrót!
Tele volt a Pecsa kései tizen- és korai huszonévesekkel, főleg csajokkal; egy facér hedonista fickónak ez maga lehetett a paradicsom.
De mivel én nem tartozom e csoportba, írok inkább a zenéről:
A buli a kissé diszkósított ritmusszekciójú Bársonyfüggönnyel indított, és nagyjából maradtak is ennél a vonalnál, a klasszikusoknál. És rájöttem, hogy ezek voltak a legjobb dalok.
Persze volt Csiga, Emese, Etetés (ezt szeretem, mert zeneileg hasonlít az általam művelt vonalhoz :o) ), de az első három album dalai voltak többségben.
Az abszolút csúcspont a Tejjel kifli volt, monumentális, diszkóba torkolló végkifejlettel.
A tavalyi Pecsa-buli nagyszabásúbb volt Lecsóval és sok akusztikus gitáron előadott Nagyon szerelmes lányokkal, különálló blokkokkal.
Most nem voltak blokkok, "csak" pöpecül előadott kiváló dalok egymásutánja kevés lassítással, büfészünet nélkül. De nem tudom megmondani, melyik volt a jobb.
Talán a mostani.
