Ortisz muzikális brogja

Szóval jó egy ilyet megnézni a kulturális ingerekben szűk munkahét után.
Az meg külön plusz, hogy Cseh Tamás zenéje az aláfestő:

 

Mára csak ennyi.
 

Pénteken úgy döntöttem, hogy megnézem, mit tud a Titusz és a Carbonfools formáció élőben, úgyhogy célba is vettem a Kultiplex nevű helyet, mely nem számít törzshelyemnek; legutóbb Bioberber koncerten voltam ott még tavaly.
Nos, elvileg 21 órakor kezdődött a buláj, gyakorlatilag kb. 11-kor.
A köztes időben jókedvű beszélgetést folytattam két addig ismeretlen fazonnal szubkultúráról, politikáról, zenéről, fűről, stb.
Teljesen jó fejek voltak, ellentétben a később felbukkant ismerősömnek az ismerősével, aki tipikus példája annak a sallangmentes fizimiskájú tenyérbemászó emberfajtának, akivel jól el lehet beszélgetni úgy általánosságban, de ezen kívül nincs benne semmi.
Az égvilágon semmi.
Semmi lazaság, semmi beütés, semmi mélyenszántó. Csak úgy van, úgy felszínesen. Korábbi írásomra visszautalva - nem biztos, hogy beszállnék vele egy liftbe.
Nem ártott nekem - egyelőre - semmit, csak szimplán taszít.
Na, elég sok faszságot összehordtam; akkor a koncertről:

Legutóbb jópár évvel ezelőtt ugrándoztam Carbonfools koncerten; az ugrálás most sem maradt el, de nem volt ugyanaz.
A mostani ugyanis egy kvázipunk koncert volt, szinte teljesen élő előadás, melybe Titusz néha beleputtyogott - legalábbis ezt észleltem szalonspiccesen a közönség soraiból (a tévedés kockázatával).
Talán legnagyobb slágerük, a Mosquito teljesen új köntöst - rokkos verze-refrén - kapott.
A koncert legjobb pillanataiban az Xtra Systols-t idézte; őket Titusz Jean-Jacques Perrey révén akár ismerheti is.
Viszont nekem nagyon hiányzott a megszokott hangzás.
Tehát jó volt, de nem kielégítő.

Az írás pillanatában a Chazam & The Xtra Systols - Punks are 50 címú dala szól, ajánlom szeretettel.