Ortisz muzikális brogja

Beszámolók anomáliákról, koncertekről, reklámkritika, lemezkritika; ráadásul mindez rendszertelenül, zenei aláfestéssel, enyhe népművelő beütéssel és öntömjénezéssel megspékelve. Tudják, amilyen blogokkal szarásig van az internet.

Zenebetyár

Nincs megjeleníthető elem

Naptár

március 2007
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

RSS nyalábok

In der Sommerzeit

2007.03.25. 23:35 Ortisz


Ma kezdődik a nyári időszámítás, azaz egy órával megrövidül az idő. Mi következik ebből? Hát persze, hogy most tör rám az álmatlanság.
Először az Air Pocket Symphonyját szántam altatónak, de nem volt sikeres.
Valami hallgatnivalóra volt szükségem.

No de mit hallgassak? Leginkább szóba jöhetett az új Kaiser Chiefs, mely egyelőre nem fog meg túlzottan, egy jó Hard-Fi koncertlemez és egy még jobb Gomez-lájv. De végülis egyik sem.
Aztán rájöttem: a megoldás a Kula Shaker!

Az együttest Csató József barátom révén ismertem meg annak idején; ha jól emlékszem, egy tőle másolt koncertkazettát hallgattam agyon.
Az igényes zenei orgánumok akkoriban jól lehúzták a zenekart, meg a legrosszabb számukat nevezték meg legjobbként. Természetesen én most nem ezt linkelem be, hanem a szerintem legjobb dalukat, íme:
 



Remélem, Ön, a Kedves Olvasó is jól szórakozott. Amennyiben nem, és úgynevezett igényes zenére vágyik, keressen egy Önnek megfelelő Rod Stewart rajongói oldalt! ;o)

Azóta már persze a Kaiser Chiefstől az Everything is average szól; ez sem igényes, de legalább jó.

További jó reggelt!
 


Szólj hozzá!

Címkék: indie kaiser chiefs óraátállítás kula shaker

Borz

2007.03.20. 22:37 Ortisz


Múlt pénteken volt szerencsém meghallgatni a Kispál és a Borz zenekar Petőfi Csarnok-beli fellépését, mely kapcsán már a cikk elején köszönetet mondok Egér nevű kedves ismerősömnek.
De kezdem az elején.
Amikor odaértünk, már javában folyt a kellemes, szimpatikus zenét játszó Csókolom koncertje, íme egy kis ízelítő:


(forrás: kalsruhe.hu)

Mire belelendültem, rájöttem, hogy vége is a koncsertónak, hiszen sikerült szinte a legvégére befutnunk.
A Borz második előzenekara egy bizonyos Peet volt, mely egy vokális, ipari jellegű, 1-2 akkordon alapuló és nulla kreativitású rockzenekarnak bizonyult. De legalább volt lehetőségem meglátogatni a tömeg ellenére kb. 1 perc sorbanállással hozzáférhető sörcsapot.
Az előtérben ment a mörcsöndájz, többféle Kispál és a Borz rajongói póló volt kapható. Természetesen home-made jellegű dizájnnal.
A '90-es évek első felében ugyanis a zenekar rajongói saját készítésű kispálos trikókkal mutatták ki szimpátiájukat; bolti Kispál-trikó ugyanis nem létezett. A fordulópont '95-ben az Ül album megjelenésével következett be, mellyel együtt boltokba került a KISPÁLÉSABORZÜL feliratú kapucnis pulcsi.

Az ember amúgy azt gondolná, hogy most, 2007-ben szemüveges, tarisznyás, egykori ős-kispálos bölcsészek teszik ki a közönség zömét.
Túrót!
Tele volt a Pecsa kései tizen- és korai huszonévesekkel, főleg csajokkal; egy facér hedonista fickónak ez maga lehetett a paradicsom.

De mivel én nem tartozom e csoportba, írok inkább a zenéről:
A buli a kissé diszkósított ritmusszekciójú Bársonyfüggönnyel indított, és nagyjából maradtak is ennél a vonalnál, a klasszikusoknál. És rájöttem, hogy ezek voltak a legjobb dalok.
Persze volt Csiga, Emese, Etetés (ezt szeretem, mert zeneileg hasonlít az általam művelt vonalhoz :o) ), de az első három album dalai voltak többségben.
Az abszolút csúcspont a Tejjel kifli volt, monumentális, diszkóba torkolló végkifejlettel.
 



A tavalyi Pecsa-buli nagyszabásúbb volt Lecsóval és sok akusztikus gitáron előadott Nagyon szerelmes lányokkal, különálló blokkokkal.
Most nem voltak blokkok, "csak" pöpecül előadott kiváló dalok egymásutánja kevés lassítással, büfészünet nélkül. De nem tudom megmondani, melyik volt a jobb.

Talán a mostani.
 


Szólj hozzá!

Címkék: koncert csókolom pecsa kispál borz peet

Pedofília és buziság óriásplakáton

2007.03.13. 22:38 Ortisz

Oké, ez a kettő még véletlenül sem egy kategória. Előbbinek nincs, utóbbinak van létjogosultsága. Akkor miért adtam mégis ezt a félrevezető, ámde hatásvadász címet a mai írásnak?

Hát mert hatásvadász! Pontosan ezért.

Persze nem térek egyből a tárgyra, csak bekonferáltam nagy svunggal, és ahogy a Fókuszban szokás, az ütős bevezetés után elkezdek írni valami egészen másról, valami még érdektelenebbről.

A mai melléktéma: a kockaalakú telefonok.

Vizslattam kollégám asztalon fekvő vadonatúj rádiótelefonját, és teljesen azt hittem, hogy az egy nagy húhával beharangozott LG Csokoládé, hiszen kockaalakja őnéki van:

Tudom, le vagyok kissé maradva a korszellemtől; a valódi rádiótelefon számomra a kiálló antennás példány, bár bevallom, az enyém sem olyan, hiszen letört. Önmagától haladt a korral.
Na szóval. A kockaalakú telefon mellett egy palmtop hevert, mely teljesen ugyanúgy nézett ki, mint a szép új telefon. Azaz inkább fordítva; a palmtop mintájára "vitelezték ki" a telefont.

Amennyiben nem találtam volna még egy hasonló kinézetű terméket, nem építettem volna fel az összeesküvés-elméletem, de találtam.
Ez a cucc pedig az Ipod - műveltebbeknek: iPod -, mely egyből kacat-státuszba sodorta az mp3-kompatibilis CD-játszót anélkül, hogy igazán kifutotta volna magát.


És az ipoddal persze megérkezett a hasonmások tömkelege. Ugyanúgy, ahogy a telefonnál.
Ja, még nem írtam, hogy a cikk elején említett telefon valójában nem is LG csoki, hanem Nokia, minden hasonlóság ellenére?



Persze most mondhatják a szagértők, hogy "nemá, ez teljesen más", de aki csupa egyforma ember között él, az egy 1 cm-rel nagyobb orrút már különbözőnek tart.

Véleményem szerint ezek a hasonló kivitelű kézi biszbaszok szépen megágyaznak egy olyan készüléknek, mely mindhárom említett termék képességeivel rendelkezik és még kamerázni is tud; bár átfedések már ma is megfigyelhetők. Lehetséges, hogy létezik ilyen, mindenesetre a fogyasztók többségét képező osztálynak elérhetetlen áron.
Az új "muzikátor kommunikátor" vagy mi a tökömnek fogják hívni, először magas de már elérhető áron kerül a nagyközönség elé. Ez a penetráció akkor következik be, amikor már a kockaalakú termékek ára is a béka sejhaja alá esett. Egy pár évet aztán muzikátor is ki fog húzni a piacon, mely egyúttal uniformizátor is lesz, csak a mai kor mobiltelefonjainál még nagyobb mértékben.

————————————————————————————————————————————————————

Úgy érzem, ez kiváló végszava volt a röpke melléktémának, ígyhát végre következhet a buziság és a pedofília!

Nézzük először az elítélendő pedofíliát, mely a Kereskedelmi és Hitelbank - műveltebbeknek K&H - óriásplakátjáról néz ránk.
A bank reklámjainak profilja az utóbbi időkben ugye a fiatal korosztályra való nyomulás, mivel már egy főiskolás/egyetemistának is elengedhetetlen a bankkártya; már az én időmben, '98-ban is az volt.
Most viszont egy általános iskolás kislány bűvös mosolya látható a bank plakátain, aki a mosolyon kívül magához ölel egy nagy sárga műfaszt.
Persze nem műbroki akar az lenni, hanem a Tudor nevű egyik "hét törpe", dehát az sajnos inkább bráner, mint törpe. Brávó.

A buzisággal viszont semmi gondom nincs, ellenben az alpári buzizással, amit a Pannon GSM új filmecskéje hordoz magában. De végülis mi más jöhet az ízes anyósozások után.
Egyúttal kiegészítem a korábbi Padló - közel hozzád című bejegyzést. Az ominózus 7. részt megtekintheted, ha erre a szövegre kattintasz.

Ezen részben az amoroso főhős teljesen megszokott módon, telefonnal a fülén kolbászol a városban és szubmacsó labdákat dobál a Liszt Ferenc téri étkezdéken szocializálódott fiatal hölgyeknek.
A szomszéd főszereplőnő - aki az előző részben elutazott - szintén feltűnik e részben, és ő is telefonál.
Vajon az amorosóval cseverészik? Talán végre összejöhet a házzasságtörő álompár?
Erre egyelőre nem kapunk válasz, ellenben a szépfiú a hölgyeken kívül egy meleg férfit sem hagy hidegen.
A néző pedig jót kacaghat a pusszogó buzi motoros rokkeren.
Mert buzizni jó.
 


Szólj hozzá!

Címkék: mobil reklám pannon pedofil okostelefon homoszexuális kommunikátor reklámkritika műfasz közel hozzád rádiótelefon

Itt nincs írás

2007.03.01. 22:39 Ortisz


A mai bejegyzésnek egyetlen apropója van, mégpedig a következő bug:
a jobb szélen látható naptár március 1-jére is beszúrt egy linket, pedig tegnap nem is írtam semmit.
Bár lehet, hogy ezt dőreség bugnak hívni, hiszen a blogablak felett most a következő üzenetet látom:

This software never has bugs, it just develops random features

Remek, akkor hívjuk fícsörnek.
Ha már ez a link kikényszerítette belőlem a blogolást, írok ezt-azt a mai napról.

Elugrottam cigiért a közeli benzinkútra, ahol a kutasok éppen szabadidejüket múlatták, s arról diskuráltak, hogy van egy olyan szám, melynek címe: Coco Banana.
Hirtelen azt gondoltam, hogy a kokódzsambó vagy doktoralbán valamely remekműve kapcsán retróznak, ám a bolthelyiségbe lépve kiderült, hogy nem.
A boltban ugyanis Armand Van Helden - Funk Phenomena - ismert nevén Fuppanamana - című alkotása szólt.

Íme:

 



Gondolom, nem tévedek nagyot azt állítva, hogy az igényes zenehallgatók ezt minimum egy rakás szarnak tartják.
És akkor jöjjön a coming out: bevallom, hogy 1996-ban ez a "dal" egyik kedvencem volt. Fogalmam nincs, hogy miért, talán a basszus és a szintitéma disszonanciájával lenne magyarázható, de ez sem menti a helyzetet.
Fiatalkori zenei csapongásaimra amúgy jellemző, hogy a következő évben már a Paranoid Android és a Roots of Coincidence volt a favorit.

Az AVH-dologról (tyű, ez durva rövidítés) még annyit, hogy ez a szám ihlette az egyik 1998-as dalomat, a Funky Fresh-t. (linkelni lusta vagyok, tessék megkeresni a honlapon! :o) )
Bár ez az ihletés dolog kicsit túlzás, a "nyúlás" szó valamivel jobban fedi a valóságot.

A végére még le kéne vonnom a mai beírás tanulságát, tehát így is teszek:
Ne panaszkodj a bugra, használd ki fícsörként!

 


 


Szólj hozzá!

Címkék: armand van helden diszkózene

süti beállítások módosítása