Most nézem a Városmisszió című műsort a Királyi 1-en, és hihetetlen! Nem rossz vagy jó értelemben, hanem úgy egyáltalán. Arra kaptam fel a fejem, hogy a színpadon egy fazon a Barbie girlhöz hasonló zenére a következőt énekli:
"Három az egyben
Atya, fiú, szent szellem;
Nem érteni, érezni kell!"
Aztán: színház jellegű performansz, az aláfestő egy Prodigy első lemezére illő zene a következő szöveggel:
"Csak úgy táncolj, ahogy én mutatom neked,
Csak táncolj és kövess engem!"
Meg volt még Sziámi-jellegű muzsika, színpadon fetrengő sámánszerú énekessel.
Persze mindez nem a Kultiban volt, csak muszáj voltam leírni ezt a katartikus élményt. 15 éve még az is forradalmi volt, ha egy ifjúsági hittanos nekiállt gitárjával és 3 akkorddal, hogy "Who is the king of the jungle?", de a mostaniban sincs semmi rossz: alkalmazkodni és túlélni.
No de nem elsősorban ezért ragadtam billentyűzetet, hanem azért, hogy beszámoljak a múlt szombati Trash City Club-rendezvényről, melyen a Kolin, a Panic Radio és a Trousers lépett fel, így sorrendben.
A Kolin amúgy nem csak egy együttes, hanem egy kollektíva is, például 1-2 plakátjukkal találkoztam az ARC-on is.
Szórakoztató koncsertó volt, a Kolin tudja, hogy kell hangulatot csinálni, rá is mentek a Speak-rivájvölre (persze nem zeneileg). Viszont a dalaik maguk annyira nem nyűgöztek le. Volt például egy Scissor Sisters-hullámra ülő szám (a frontember jól meg is mondta, hogy buzis szám lesz), elkezdődött, verze, aztán meg egy tök másféle, Heaven Street Seven-szerű röfrén. Mint a lekváros kolbász.
De hogy ne csak fikázzak: a legjobb pár perc egy Publo Hunny-szerű kezdéssel indított kísérletinek tűnő valami volt, azután ovációztam rendesen. No meg van egy tényleg kurva jó számuk is, mely Bronco címre hallgat.
Hallgassátok ti is!
Aztán szünet, kísérőzenének valami rettentő primitív aláfestő technó a teraszon.
Node utána jött a Pánikrádió!
A Panic Radioról nem kevesebbet vagyok képes mondani a koncert után, minthogy jelenleg Magyarország legjobb indie-rock-zenekara (elnézést a stílusmegnevezésért, de ez ilyen átfogó vagy mi).
Dobos, basszeros és egy énekes-gitáros (Ripacs szerint Morrisonra hajazó, szerintem nem), hárman és kész. Meg néha egy szintis. Frappáns, sallangmentes és bivalybaszó. Na és színpadi mozgás, mely nem a legfőbb, de nem elhanyagolható szempont. Továbbá nem akar többnek hangzani, mint ahány ember játszik, ellentétben a the KOLIN-nal.
Íme egy videó, mely nem Pesten készült, hanem Pécsett, de legalább van:
Az előző EP-jük hangzását ugyan fikáztam kissé egy korábbi cikkben, de a szeptember 25-én megjelenő új EP-ből hallottak alapján már ezzel sem lesz gond. Szóval véjting for!
A harmadik fellépő Trousers már jóval kevésbé fogott meg, nekem elég sablonos, bár volt egy vaddisznó-jelleggel kokettáló blues-rock szám, melyhez az énekes rock-hangja is tökéletesen illett.
Szóval megérte elmenni, a következő beszámoló a Hangmás októberi lemezbemutatójáról lesz, ha minden jól megy.
Orevoár!
