Ortisz muzikális brogja

Beszámolók anomáliákról, koncertekről, reklámkritika, lemezkritika; ráadásul mindez rendszertelenül, zenei aláfestéssel, enyhe népművelő beütéssel és öntömjénezéssel megspékelve. Tudják, amilyen blogokkal szarásig van az internet.

Zenebetyár

Nincs megjeleníthető elem

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

RSS nyalábok


Az évtized 10 legjobb magyar száma

2010.12.07. 22:22 Ortisz

Mert igenis vannak jó magyar számok manapság is!


Mai bejegyzésemben az évtized 10 legjobb magyar dalát válogattam össze.
Az évtized fogalmilag nálam 2001-től 2010-ig tart; tehát ha az elkövetkezendő szűk egy hónapban még beesik egy zseniális darab, akkor korrigálom magam.

A 10 legjobb között nincs Kispál, Quimby vagy Tankcsapda; a '90-es évek már elmúltak.
Viszont a Heaven Street Seven majdnem bekerült, épp úgy, ahogy az Effeta vagy a Népi Papa és a Haverok. És hiába írt a Bëlga zenekar poptörténelmet, még ők sem fértek be.

Egy "20 a csúcson" viszont túl terjengős lett volna, így a következőkre szűkítettem:

10. Hangmás - Veronika meg akar halni (2007)

Nem sűrűn listázgatok, viszont a Hangmás együttes Funeral Party Budapest című lemeze már 2007 legjobb lemezei közt ott volt. A dark-indie zenekar dalait igazából koncerten lehet élvezni - igazi "táncoljunk a Joy Divisionre"-hangulat -, de a lemezeik is élvezetőek.
Szóljon hát a Coelho-című szuggesztív sláger:

9. Amorf Ördögök - Mikor megmozdult a Föld (2002)

"Mikor megmozdult a Föld, az összes templom romba dőlt" - zengte a Honvéd Férfikórus 2007-ben, ha jól emlékszem, az utolsó Amorf Ördögök koncerten a Millenárison. Ez is élmény volt, de a néhány évvel azelőtti hajdúböszörményi klubkoncert is. Maga az együttes egy élmény volt. Aztán feloszlottak, majd közepes Erik Sumo, számomra valamiért taszító Péterfy Bori-projekt, idén meg Amorf Lovagok, ami megint nem rossz.
De most szóljon a funky!


8. Titusz & The Carbonfools - Dub 2000
(talán 2002 hivatalosan, de már 2001-ben fix, hogy hallotam)

2007-ben a következőt írtam egy februári koncertről:

"Legutóbb jópár évvel ezelőtt ugrándoztam Carbonfools koncerten; az ugrálás most sem maradt el, de nem volt ugyanaz.
A mostani ugyanis egy kvázipunk koncert volt, szinte teljesen élő előadás, melybe Titusz néha beleputtyogott - legalábbis ezt észleltem szalonspiccesen a közönség soraiból (a tévedés kockázatával)....
Viszont nekem nagyon hiányzott a megszokott hangzás."

És íme az a bizonyos megszokott hangzás a '00-s évek elejéről:

7. MC Paradox - Harc Poetica (2004)

Volt egyszer egy Gang című álértelmiségi televízióműsor, benne Para-Kovács Imrével, Fáy Miklóssal, Pálinkás Szűcs Róberttel, akik amúgy nem rossz fejek, csak 2004-ben már elkezdtek összeérni a mainstreammel.
Viszont köztük volt Puzsér Róbert, aki kompromsszummentes média- és globalizációkritikájával belecsapott a lecsóba. És elénekelt egy dalocskát:

6. Kistehén - Mindenki józik (2004)

Ez a Kistehén egy egyslágeres Sziget-reklám gegnek tűnt elsőre.
Aztán megjelent a Csintalan című lemez, Fiala János és (az akkor még hallgatható) Petőfi Rádió elkezdte játszani a dalokat, egy évvel később meg leesett a tömegeknek, hogy hőőőőőőő! Szájbergyerek!!!! Kollár-Klemencz László pedig, ha nem is azonnal, de ki tudott lépni ebből a skatulyából.
Következzen a Csintalan lemez legjobb dala ártatlanul, lagzi nélkül:

5. Zuboly - Boldog karácsonyt MJ (2007)

Ágoston Béla formációja 2007 legjobb lemezét alkotta meg; a következő dalban regösének következik Michael Jackson ablaka alatt:

4. Agostones - Zöld szám (Green Piece) (2008)

Ágoston Béla másik formációja pedig 2008 legjobb lemezét alkotta meg.
A Dudapest Cirkusz lemez sajnos nem kapott akkora fogadtatást, mint a Zuboly, viszont jobb.
Szabad kalandozások a népzenétől a klasszikuson át a klezmeren keresztül a svábig romantikus kerettörténettel és rengeteg dudával.

És itt meg kell jegyeznem, hogy az évtizedben sokan próbálták (át)értelmezni a népzenét: ki álautentikusan, ki remixelt magyarságérzetre játszva; egyedül az Ágoston Béla-féle formációkban van együtt a hitelesség és az újraértelmezés frissessége. (Meg egy másik zenekarban, akik később jönnek)


3. Sajnos batár - Evribádi hülye
(2006)

Hát már megint egy alternatív sanzonzenekar Szentendréről.
Hiába ez a rohadt béna dalcím, de ha meghallom, hogy "Szeretik  a lányok, ha ölni tudsz, a pupilládban mőbiusz", akkor nem maradhat le a dobogóról.

2. Kerekes Band - Pimasz (2006)

 Pár éve elmentem egy mangalica-fesztiválra megnézni, hogy mi is az a Kerekes Band. És ott rögtön rajongó is lettem. Igen, ők a másik zenekar, akikről fentebb, az Agostonesnál írtam. A Kerekes Együttes volt az ethno, Kónya Csaba basszgitáros belépésével érkezett a funk. 
A dalválasztás nehéz, hiszen most jöhetne a Csángó Boogie, a Stica, a Két pásztor, a Szantofer, stb., hiszen számtalan dalukban van egységben a csángó motívum és a rakendroll. Felemelő látni, hogy a furulya-koboz-brácsa-basszgitár-dob felállás ennyire együtt van és hogy ez a zene nemcsak hogy jó, hanem sikeres is tud lenni.  Persze az egész egy nagy bakfitty is lehetne jó dalok nélkül, melyekből itt viszont nincs hiány.
Jöjjön a Pimasz!

1. Presszó Tangó Libidó - Minden reggel (2007)

Hát már megint egy alternatív sanzonzenekar Szentendréről.
Lemezük még nincs, daluk viszont rengeteg, így koncertjeik több órásra nyúlnak.
  Melyeket nem csak a magamfajta kései huszonévesek látogatnak (2007-ben még az voltam), hanem a fiatalság is, és fasza dolog, hogy egy ilyen sanzonalapú tangóharmonikás cuccra mekkora buli tud lenni, ráadásul mindenféle MR2- és egyéb médiatámogatás nélkül.

És most szóljon az évtized legjobb magyar dala!

 

Köszönöm figyelmüket, az "évtized 10 legjobb magyar száma" sorozat következő részével 2020. december 8-án jelentkezem.


3 komment

Címkék: kistehén amorf ördögök zuboly kerekes band titusz hangmás puzsér róbert carbonfools presszó tangó libidó agostones ágoston béla sajnos batár mc paradox

Szénbuták

2007.02.06. 22:42 Ortisz


Pénteken úgy döntöttem, hogy megnézem, mit tud a Titusz és a Carbonfools formáció élőben, úgyhogy célba is vettem a Kultiplex nevű helyet, mely nem számít törzshelyemnek; legutóbb Bioberber koncerten voltam ott még tavaly.
Nos, elvileg 21 órakor kezdődött a buláj, gyakorlatilag kb. 11-kor.
A köztes időben jókedvű beszélgetést folytattam két addig ismeretlen fazonnal szubkultúráról, politikáról, zenéről, fűről, stb.
Teljesen jó fejek voltak, ellentétben a később felbukkant ismerősömnek az ismerősével, aki tipikus példája annak a sallangmentes fizimiskájú tenyérbemászó emberfajtának, akivel jól el lehet beszélgetni úgy általánosságban, de ezen kívül nincs benne semmi.
Az égvilágon semmi.
Semmi lazaság, semmi beütés, semmi mélyenszántó. Csak úgy van, úgy felszínesen. Korábbi írásomra visszautalva - nem biztos, hogy beszállnék vele egy liftbe.
Nem ártott nekem - egyelőre - semmit, csak szimplán taszít.
Na, elég sok faszságot összehordtam; akkor a koncertről:

Legutóbb jópár évvel ezelőtt ugrándoztam Carbonfools koncerten; az ugrálás most sem maradt el, de nem volt ugyanaz.
A mostani ugyanis egy kvázipunk koncert volt, szinte teljesen élő előadás, melybe Titusz néha beleputtyogott - legalábbis ezt észleltem szalonspiccesen a közönség soraiból (a tévedés kockázatával).
Talán legnagyobb slágerük, a Mosquito teljesen új köntöst - rokkos verze-refrén - kapott.
A koncert legjobb pillanataiban az Xtra Systols-t idézte; őket Titusz Jean-Jacques Perrey révén akár ismerheti is.
Viszont nekem nagyon hiányzott a megszokott hangzás.
Tehát jó volt, de nem kielégítő.

Az írás pillanatában a Chazam & The Xtra Systols - Punks are 50 címú dala szól, ajánlom szeretettel.
 


Szólj hozzá!

Címkék: koncert kultiplex titusz carbonfools jean jacques perrey chazam

süti beállítások módosítása