Ortisz muzikális brogja

Akkora anomáliáról értesültem ma, mint ide Lacháza.
Ez csak ilyen sima hétköznapi anomália; a naggyon fontos dolgokat (kordon, nagygyűlés, Commandante) meghagyom a naggyon fontos médiumoknak.

Szóval:
Egy ismerős arról számolt be, hogy a cég, melynek gárdáját erősíti (vagy gyengíti), változtat néhány dolgon termékkatalógusában.
Na és akkor mi van? Változtassanak. Ez alapvetően említésre sem méltó esemény.
Aztán kiderül, hogy azért az, mert a változtatásokat ugyan ők agyalják ki, viszont egy holland cég "vitelezi ki".

A változtatások magyar nyelven vannak, magyar vásárlóknak szólnak, viszont a holland cég változtatja meg a magyar szöveget a magyar cég utasításai alapján.
Következő kérdésem így szólt: tehát ezt egy kisegítőiskolában megbukott csimpánz is megcsinálja, ha betanítják?
Hát persze - így a válasz.
Az előző analógia azért volt tökéletes, mert hiábavalók a változtatások.

Ugyanis ami változtatásra került, a pár hónappal későbbi katalógusban ismét feltűnik.
Nézzünk erre egy példát:

A cég egyik terméke a büfékocsi.
Valaki észreveszi, hogy a katalógusban egy helyen üfécsoki szerepel egy elütés nyomán.
A hibát elküldik a holland külsős cégnek (ráadásul külsős, ezért ez a cikk címe, ami), hogy javítsák az üfécsokit büfékocsira.
Megtörténik, kijön a pöpec, hiba nélküli új termékkatalógus.

Három hónap múlva viszont ismét kijön egy friss, vadonatúj katalógus, melyben ismét ott díszeleg az üfécsoki szó.
És hogy miért? Mert régi verzióból frissítették a katalógust. Igen, a hollandok.
És ekkor ismét jelezni kell, hogy "Hahó, írjátok át büfékocsira már megint, bocsánat, hogy baszogatlak, tudom, hogy a rendszer hülye, nem te!" .

Kezdtem érteni a dolgot: ahhá, szóval a disznók el sem küldik nektek a katalógust szerkeszthető formában (word, pdf, ilyesmi)!
De, elküldik, hogy mi is ki tudjuk nyomtatni - hangzik a válasz.

És ezen a ponton kezdtem magam helikopternek érezni:
Ha elküldik mondjuk MSWord-ben, miért nem írjátok át, amit változtani akartok?
Akkor nem kéne kiküldeni és izgulni, hogy elbasszák-e vagy nem.
És még fizetni se kéne egy külsős céget, pár karakter bárki idejébe belefér!

És a válasz - most figyeljenek, most jön a meredek! -: mondtam már ezt a főnöknek, de azt válaszolta, hogy a feladatom nem az, hogy átírjak néhány karaktert, hanem az, hogy ellenőrizzem a fizetett külsős céget, hogy hibázik-e a néhány karakter begépelésénél.

Erre szoktam mondani, hogy a hülyének is megéri.

Mint megtudtam, a cég internetes oldalát is a hollandok csinálják. Mivel a honlap és a katalógus azonos adatbázis alapján készül, ezért az üfécsoki-problematika ott is előkerül.
Az ismerősöm persze simán összepakolna egy fasza céges honlapot, de nem fog, mert a feladata az, hogy ellenőrizze a fizetett külsős céget, hogy hibázik-e a néhány karakter begépelésénél.

Erre már csak azt tudtam mondani:
Gratulálok, a cégetek egy valódi europeer vállalat!

A szó lehető legrosszabb értelmében.
 

Gondolkodtam, hogy mi kerüljön a blog "Filó" rovatába, ha már egyszer létrehoztam. Arra jutottam, hogy jobb híján legyen ilyen tág értelemben vett médiakritika - legalábbis ideiglenesen - a megszokott értelmiségi fanyalgástól eltérő módon.

Most például egy bizonyos reklámról.

Hogy konkrétan a mai bejegyzés témájánál maradjak: nem a hálás témául szolgáló egyszerű (vegyél meg és megváltozik az életed) reklámokat veszem górcső alá, hanem egy tudatalattira galád módon, észrevehetetlenül ható szappanoperát,
a Pannon GSM "Közel hozzád" című szériáját.

Hogy miért írok szappanoperáról? Nem a reklámsorozat hossza, hanem a jellege miatt.

Nézzük hát:

(A reklámok megtekinthetők a részek sorszámára kattintva)

1. rész:

Az ifjú ara (egy szobában férjével; a semleges, nem csúnya és nem jóképű férfival) épp az anyósával telefonál.
A beszélgetés közben sokatmondóan kitekint egy határozottan jóképű férfira ("A szomszédok is nagyon kedvesek") - azaz flörtöl.

Majd amikor az anyós váratlanul betoppan ("Mióta számítok én családtagnak?"), az ifjú ara enyhén kifejezi nemtetszését - a férj szülőjének nem kedvelése.

2. rész:

A fent említett két dolog itt még fokozottabban jelentkezik; a főszereplő hölgy immár főza jóképű szomszédnak, és még sokatmondóbban mosolyog.

És hogy kinek főzte az ételt? A szomszédnak persze és szőke bombanőjének (álompár), aki legközelebb a szüleit is elhozná.

Most az amoroso fejezi ki nemtetszését párja szüleivel szemben: igazi dögös macsó rosszfiú módjára teríti ki az asztalra a szájában levő ételt.

3. rész:

Ez az epizód az előző részben megismert párosnak van szentelve.
A sorozat ezen részében a bohózat klasszikus elemét, a félreértésen alapuló helyzetkomikumot fedezheti fel a néző. ("Olyan kis béna, semmit sem lehet vele csinálni...")
A történet - mivel álompárról van szó - természetesen happy enddel végződik; a szerelmesek a félreértés* feloldásaként lefekszenek. Igaz, hogy a korcsolyapályán, de a szimbolika azért ott van a szeren.

*Természetesen nem pasiját, hanem mobiltelefonját illeti keresetlen szavakkal a gyönyörűséges szőke hercegnő, s miután verbálisan teljesen sárba tiporta készülékét, így szól: "Lepasszolom anyunak."

Míg az előző részekben társaik szüleit minősítették le a szereplők, ezúttal a lány saját anyja is a helyére kerül.

Félidő van, szusszanjunk!

 

Akkor folytassuk a 3. rész után következő

4. résszel:

Itt a forgatókönyvírók az előző epizód alapötletét, a félreértést viszik tovább és ültetik át az 1. részben megismert házaspárra.
Itt jegyzem meg, hogy a férjet immár egy másik színész alakítja, a váltás viszont kiválóan sikerült, hiszen az új karakter jóval alkalmasabb komikus szerepekben való lubickolásra.

Az előző résszel összehasonlítva jól tetten érhető a férfiak közötti különbség:

a.)
Amíg a macsó a 3. részben csak seggreül,
addig a komikus arcú férfi gyakorlatilag magára borítja a fél éttermet.
b.)
Az álompár az előző rész végén szimbolikusan lefekszik,
a komikus férfinek viszont egyből zsebében turkál hitvese: "Megveszed nekem?"
Természetesen ez egy karácsonyi epizód, hiszen van-e jobb alkalom telefonvásárlásra?

Kinek ez, kinek az jár az élettől - üzeni a Pannon GSM "Közel hozzád" című szappanoperájának 4. része.

5. rész

Az előző részben vesztessé avatott férj immár győztesen szeretne kikerülni a félreértéses szituációból, ezért a feleségétől tanult sablonokat egy keménynek nem nevezhető ellenféllel, a kutyusával szemben alkalmazza.
Viszont annyira balul sül el a szituáció, hogy a férfi természetesen ismét veszít; kutyusként alázkodik meg kutyája előtt, ráadásul úgy kinézik az állatorvosi rendelő váróterméből, mint engem Szolnokon az Arzenál kocsmából.

Annyi pozitívumot viszont mindenképpen megtudunk a fickóról, hogy rocker, hiszen kutyáját Diónak nevezi.

6. rész

Az eddigi utolsó epizódban ismét feltűnik mindkét főszereplő pár:
"Szépék" együtt csinálnak jobbnál jobb dolgokat, melyekkel örömet szereznek egymásnak.
Az amorosoról kinézetén kívül egy újabb pozitív dolgot tudunk meg: nem féltékeny a lány korcsolyapartnerére, mint sok más zöldszemű férfi.
Az átlagosabb pár viszont külön tölti el az elkövetkezendő néhány napot: az első két részben flörtölősként megismert hölgy egy bizonyos nagyvárosba utazik, messze férjétől, aki a vele időközben kibékült Dióval üti el az időt, s úgy tesz, mintha örülne kutyája románcának elkendőzendő ideiglenes magányosságát.

———————————————————————————————————————————

Remélem, a kedves olvasóknak is tetszik ez a jópofa sorozat, és régi rádiótelefonjukat hozzávágták maradi szüleikhez, anyósaik puszta említésénél egyből megindul a reflux, valamint eldöntötték, hogy a vesztesek avagy a győztesek csoportjába tartoznak.

Na?

Hát persze, hogy a győztesek közé. Ahogy a többi reklám is sugallja, kivéve a dohányzás-ellenes cuccok, de ez már egy másik írás témája.
 

Szóval jó egy ilyet megnézni a kulturális ingerekben szűk munkahét után.
Az meg külön plusz, hogy Cseh Tamás zenéje az aláfestő:

 

Mára csak ennyi.
 

Pénteken úgy döntöttem, hogy megnézem, mit tud a Titusz és a Carbonfools formáció élőben, úgyhogy célba is vettem a Kultiplex nevű helyet, mely nem számít törzshelyemnek; legutóbb Bioberber koncerten voltam ott még tavaly.
Nos, elvileg 21 órakor kezdődött a buláj, gyakorlatilag kb. 11-kor.
A köztes időben jókedvű beszélgetést folytattam két addig ismeretlen fazonnal szubkultúráról, politikáról, zenéről, fűről, stb.
Teljesen jó fejek voltak, ellentétben a később felbukkant ismerősömnek az ismerősével, aki tipikus példája annak a sallangmentes fizimiskájú tenyérbemászó emberfajtának, akivel jól el lehet beszélgetni úgy általánosságban, de ezen kívül nincs benne semmi.
Az égvilágon semmi.
Semmi lazaság, semmi beütés, semmi mélyenszántó. Csak úgy van, úgy felszínesen. Korábbi írásomra visszautalva - nem biztos, hogy beszállnék vele egy liftbe.
Nem ártott nekem - egyelőre - semmit, csak szimplán taszít.
Na, elég sok faszságot összehordtam; akkor a koncertről:

Legutóbb jópár évvel ezelőtt ugrándoztam Carbonfools koncerten; az ugrálás most sem maradt el, de nem volt ugyanaz.
A mostani ugyanis egy kvázipunk koncert volt, szinte teljesen élő előadás, melybe Titusz néha beleputtyogott - legalábbis ezt észleltem szalonspiccesen a közönség soraiból (a tévedés kockázatával).
Talán legnagyobb slágerük, a Mosquito teljesen új köntöst - rokkos verze-refrén - kapott.
A koncert legjobb pillanataiban az Xtra Systols-t idézte; őket Titusz Jean-Jacques Perrey révén akár ismerheti is.
Viszont nekem nagyon hiányzott a megszokott hangzás.
Tehát jó volt, de nem kielégítő.

Az írás pillanatában a Chazam & The Xtra Systols - Punks are 50 címú dala szól, ajánlom szeretettel.
 

Nos, ez nem az új művésznevem, amit Koltai filmjéből plagizáltam.
Ez a Linux alapú céges hálózatos mappanevem lesz - persze úgy, hogy Samba -, amennyiben 2,5 munkanapot kitevő munkaidő után végre megalkotja céges hálózatunkat az informatika szakértő vállalata, melynek nevét nem írom le, nevezzük mondjuk Fingó paritásnak.

A Linuxhoz egyelőre síkhülye vagyok, de hogy hálózatot a büdös életben nem építek e platformon, az fix.
Mint már írtam, a Fingó paritás Kft. munkatársai immár több mint 2 teljes munkanapja folyamatosan, megállás nélkül építik hatalmas, grandiózus belső hálózatunkat,

mely 4, azaz négy számítógépből áll.

A fő hálózatépítésszel folytattam egy bizalmas beszélgetést, melynek tartalma nem publikus.
Így azt sem árulom el, hogy ilyen rendszert most csinál először.

A Fingó paritás Kft. szlogenje teljesen találó:

Ami már felülmúlja képzeletét...
A MI MUNKÁNK OTT KEZDŐDIK!

Hát ez a folyamatos szarakodás tényleg minden képzeletet felülmúl.

Ellenpontozandó a Linux bonyolultságát jöjjön egy egyszerű ámde kiváló dal, 1999 nyarának legnagyobb slágere:

a Supercafone című dal!