Ortisz muzikális brogja

Beszámolók anomáliákról, koncertekről, reklámkritika, lemezkritika; ráadásul mindez rendszertelenül, zenei aláfestéssel, enyhe népművelő beütéssel és öntömjénezéssel megspékelve. Tudják, amilyen blogokkal szarásig van az internet.

Zenebetyár

Nincs megjeleníthető elem

RSS nyalábok

Sláger Rádió és a könnyűvérű dugás

2007.07.03. 22:22 Ortisz

Sláger Rádió - Mosolyra hangol címmel sugározza új reklámfilmjét a Sláger Rádió, a nosztalgia-adóként indult, mára a Juventussal és a Danubiussal egyenlővé lett állomás.
Nézzük hát:
 











(forrás: www.slagerradio.hu)

Az új reklámfilm több mindent sugall.

Először is benne van az autó hódító ereje - erre manapság több reklám is bazíroz -, valamint a főszereplő hölgy ostobasága és egyszerű gondolkodásmódja. (Bár a mai társadalomban a pénzéhes nők nem a butaság, hanem az életrevalóság szinomimái.) A hölgyemény ostobaságát csak tetézi, hogy a reklám végén kiderül: ő is csak dugni akart, mint a főkan - erre a bökdösésből lehet következtetni.
Hát kérem szépen, én akkor hajtanék pénzes partnerre, ha tartósan akarnám szívni a vérét és a bankszámláját. De hogy egy kóbor numera esetén miért a pénz a mérvadó? Oké, az autó az lehetne az, dehát nem ott viszik véghez az aktust, akkor meg?
Erre már válaszoljon a Sláger Rádió kreatív csapata az érdeklődőknek; az Ottó-blog csak felderíti a paradoxonokat, ámde megoldásukra nem hivatott.

Másodszor: a Sláger Rádió önmagán kívül reklámozza az általa képviselt zenei posványt is. Vegyük csak sorra a reklámban szereplő dalcímeket!
- Hófehér Jaguár: Eszembe jut a 2000-es év, amikor Jesse haverom újságolta nekem: "Figyelj már, a Hófehér Jaguár megy a Slágeren!"
Ez azért lett volna meglepő, hiszen akkoriban a Sláger Rádió a '60-as, '70-es évek legnagyobb slágereinek adója volt, Cintula beszólásaival. De akkor mit keresett ott a United-szám?
Hát a konkurens Danubius antireklámja volt. Bejátszották a Hófehér Jaguárt, és hozzátették, hogy "Mi nem játszunk egynyári slágereket!" - vagy ilyesmi.
Tehát a Dunabajusz-fikázó szám immár saját reklámeszközzé lépett elő. Brávó!
- Szeretni valakit valamiért: Miközben a szöveg beúszik, a főfazon 1 centivel a leendő skalp irányába tolja a slusszkulcsát. Egy centivel arrébb, 15 centivel beljebb! - gondolhatja.
A TV-s kampány mellékleteként plakátkampány is indult, melyen egy fiatal cicababa és egy vén cukrosbácsi látható, és a felirat természetesen: Szeretni valakit valamiért. Hát igen, csóringer hallgatónak a lóvésok és a bulvár által már jól bejáratott "korkülönbségesek" zrikálása csak szimpatikusabbá tehet egy rádiót.
Hogy a zenéről is írjak: a Republic leegyszerűsítva a Let it be lenyúlásából kovácsolt sikert (legtöbb sikerszámuk erre épül), az ominózus szám pedig az ő repertoárjukból is az egyik legletitbísebb.

Hogy a kedves olvasó ne hányja össze a monitort, jöjjön egy pihentető muzsika:
 



Akkor bekk tu dö normál lájf:

A folytatásban a Száguldás, Porsche, Szerelem és a Holnap hajnalig című dalokat idézi meg a reklám.
A SzPSz-hez kapcsolódóan előrukkolok egy tanáccsal a Sláger kreatívjai számára: sokkal ötletesebb lett volna bevillantani az aktusból egy 1 másodperces részt, és kiírni: Füstöl a radiál. Szarvashiba ezt kihagyni!
Ezen két dal amúgy jól jellemzi a Sláger Rádió-érzést, mely miatt valaki a Juve vagy a Bajusz helyett rájuk teker, észre sem véve, hogy gyakorlatilag nem sok eltérés van. Ez az ok pedig a bepállott naftalinszagú nosztalgiázás, mely mellett jól megfér a modern időkkel történő haladás.
Ám gondolom, mondanom sem kell, hogy a Sláger a mai zenéknek sem a csúcsproduktumaival büszkélkedik.
A reklám csattanója, poénja pedig a 7 Seconds
, mely után jót nevet a mélykultúrába már belésüppedt közönség.
A dal maga amúgy nem tudom, hogy inkább réginek vagy újnak számít-e; aki szerette, annak biztosan nosztalgia, aki meg háttérrádiózik, annak meg mindegy, csak ne mondjon semmi újat.

Harmadsorban pedig a reklám összepárosítja a konform-hedonista gondolkodásmódot és a zenei posványt. És ez a főbűn.
 


Szólj hozzá!

Címkék: zene reklám sláger rádió igénytelen hedonizmus reklámkritika

Sztereotípia-döntögetés az Intersparban, utána mormonkaland

2007.07.02. 22:24 Ortisz


Voltam pár napja élelmiszerért a címben már említett boltban. A pénztárnál egy kissé - szoláriumtól vagy a Dove által természetes szépségnek hazudott önbarnítótól, nem ám genetikailag - túlsült, kellemes tekintetű fiatal hölgy ült, olyan, akit az álértelmiségi szleng szolárpicsának hív.
Miután lehúzta a virslimet (mármint a kódleolvasóval), így szólt:
- A férfiak ennyire szeretik a virslit?
- Tudom, hogy sok szar van benne, de ha becsukom a szemem, egész jó. - válaszoltam.
Itt még zajlott egy rövid csevej virsli-tematikában, mely a csaj következő mondatával végződött:
- Egyszerű elkészíteni. A volt férjem is ezért szereti.
Nem értettem, miért jön elő az exkanjával, ha még törzsvárásló lennék nála, dehát nem. Végülis kellemes beszélgetés volt.

Hogy ebből mi következik?

A tanulság levonása előtt leírok egy előző napi esetet, mely ugyanabban a boltban történt meg, csak akkor nem virslit vettem, hanem sört. (A változatosság gyönyörködtet!)
Akkor épp egy természetesen fehér bőrű, hajfestékmentes hajú csaj ült a pult mögött. Általános értelemben vett szépségnek nem mondható, helyesnek igen; azaz valamennyire kikupálódott, de még magán viseli az egykori rút kiskacsa nyomait.
Introvertált ember révén nem kezdeményezett csevejt, nem próbált a szemeivel igézni, ellenben
mereven fókuszált a pin-kód beütésére, azaz nézte, hogy milyen számokat ütök be!
Gondoltam, hogy azé' nehogymá'; és az utolsó számjegy beütését bal kezemmel eltakartam. Utána meg zöld gomb, szokás szerint.
A pénztárosnő erre zavarba jött, és megkérdezte:
- A végén megnyomta a zöldet?
- Persze. Miért, hát nem látta?
Erre elfordult, lefelé nézett és úgy csóválta a fejét. "Ez a mocsok társadalom már megint megaláz" - sugallta befelé forduló csóvája.

A tanulság tehát: ne ítéld el elsőre a szolárcicát, mert ő is lehet jó; és ne gondolj valakit ártalmatlannak azért, mert az ellentettje.



——————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————

És még egy utóirat: a boltból kijőve odajön hozzám egy vigyori, fehér ingben, kitűzővel, és angol akcentussal elkezdi magyarázni, hogy ő valami bishop. Én - agresszívocska módján - rávágtam:
- Nem!
- Hallottál már a mormonokról? - folytatta ennek ellenére.
- Igen.
- Hol?
- A South Parkban.
- Hehe, és mit mondtak róluk?
- Azt, hogy mindig vigyorognak.
- Tudsz angolul?
- Not much (úgy mondtam, hogy "nat muccs")
- How long have you been studying English?
- 3 days. Sorry, my bus is about to leave, bye!
És még adott egy papírt valami nyelvtanfolyamról, ahol Jézussal is találkozhatok, vagy mi.

Tanulság? A mormonok mindig vigyorognak.
 


Szólj hozzá!

Címkék: virsli mormon

süti beállítások módosítása