Ortisz muzikális brogja

Voltam pár napja élelmiszerért a címben már említett boltban. A pénztárnál egy kissé - szoláriumtól vagy a Dove által természetes szépségnek hazudott önbarnítótól, nem ám genetikailag - túlsült, kellemes tekintetű fiatal hölgy ült, olyan, akit az álértelmiségi szleng szolárpicsának hív.
Miután lehúzta a virslimet (mármint a kódleolvasóval), így szólt:
- A férfiak ennyire szeretik a virslit?
- Tudom, hogy sok szar van benne, de ha becsukom a szemem, egész jó. - válaszoltam.
Itt még zajlott egy rövid csevej virsli-tematikában, mely a csaj következő mondatával végződött:
- Egyszerű elkészíteni. A volt férjem is ezért szereti.
Nem értettem, miért jön elő az exkanjával, ha még törzsvárásló lennék nála, dehát nem. Végülis kellemes beszélgetés volt.

Hogy ebből mi következik?

A tanulság levonása előtt leírok egy előző napi esetet, mely ugyanabban a boltban történt meg, csak akkor nem virslit vettem, hanem sört. (A változatosság gyönyörködtet!)
Akkor épp egy természetesen fehér bőrű, hajfestékmentes hajú csaj ült a pult mögött. Általános értelemben vett szépségnek nem mondható, helyesnek igen; azaz valamennyire kikupálódott, de még magán viseli az egykori rút kiskacsa nyomait.
Introvertált ember révén nem kezdeményezett csevejt, nem próbált a szemeivel igézni, ellenben
mereven fókuszált a pin-kód beütésére, azaz nézte, hogy milyen számokat ütök be!
Gondoltam, hogy azé' nehogymá'; és az utolsó számjegy beütését bal kezemmel eltakartam. Utána meg zöld gomb, szokás szerint.
A pénztárosnő erre zavarba jött, és megkérdezte:
- A végén megnyomta a zöldet?
- Persze. Miért, hát nem látta?
Erre elfordult, lefelé nézett és úgy csóválta a fejét. "Ez a mocsok társadalom már megint megaláz" - sugallta befelé forduló csóvája.

A tanulság tehát: ne ítéld el elsőre a szolárcicát, mert ő is lehet jó; és ne gondolj valakit ártalmatlannak azért, mert az ellentettje.



——————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————

És még egy utóirat: a boltból kijőve odajön hozzám egy vigyori, fehér ingben, kitűzővel, és angol akcentussal elkezdi magyarázni, hogy ő valami bishop. Én - agresszívocska módján - rávágtam:
- Nem!
- Hallottál már a mormonokról? - folytatta ennek ellenére.
- Igen.
- Hol?
- A South Parkban.
- Hehe, és mit mondtak róluk?
- Azt, hogy mindig vigyorognak.
- Tudsz angolul?
- Not much (úgy mondtam, hogy "nat muccs")
- How long have you been studying English?
- 3 days. Sorry, my bus is about to leave, bye!
És még adott egy papírt valami nyelvtanfolyamról, ahol Jézussal is találkozhatok, vagy mi.

Tanulság? A mormonok mindig vigyorognak.
 

Nos, a mai napon új EP-vel, azaz négy számos zenei cuccal huzakodok elő, két évvel a legutóbbi anyag, a Csorda történt után. Értékelni nem fogom a tartalmát - majd a hallgatók megmondják -, inkább a hátteréről írok egy-két szót.

Az első szám a széles képernyős TV-készülékek fals alkalmazásának divatjáról szól, a második a tolerancia ló túlsó oldalára történő áteséséről, majd egy új népi hangszer kerül bemutatásra. A záró dal pedig a Tűzvarázslót, az Iccmájlájfot és Jermaine Jacksont idézi meg a méltán elfeledett Digital Scream stílusában, azaz a 2 évvel ezelőtti Tündérkirálynőhöz hasonló stílusparódia.
Ez utóbbi műfaj magam szerint nem meglepő nálam, hiszen '96-ban a Szkúter, '97-ben a Bikini (mármint a D. Nagy Lalis) került terítékre, és '96-ban Charlie is, de arról nem tudok felvételt linkelni, mert elfelejtettem, hogy melyik kazettán van.
'98-tól aztán a stílusparódiásdi átment stílusgyakorlatba, ez egészen 2002-ig tartott.



Na sikeresen eltértem a tárgytól, tehát vissza az elejére:
egy ismerősöm szerint a 16:9-es tévén nyújtva kell nézni a 4:3-as arányú adást is.
Kérdeztem: miért?
A fazon átnyomta 4:3-asra a tévét; a kép így már arányos volt, ám a geometria szabályainak megfelelően a képernyő közepén összpontosult.
Majd válaszolt: "így is lehet nézni, de akkor minek nagy TV"?

Remélem, ez a kis előszó kellő kedvcsináló volt az új anyag hallgatásához, melyet itt helyben meg is tehetnek:

Kedves Olvasók, ezúttal egy kis nyelvhelyességgel terhelem meg Önöket, akár ellenükre van, akár nincs.
Mai cikkem témája az online szó, melynek jelentése kb: „ a felhasználó fenn van az interneten / be van jelentkezve egy bizonyos oldalra (pl. myspace, hattrick) / a szolgáltatás igénybe vehető neten keresztül / a program kapcsolódott a világhálóra....”; megfelelő magyar szó egyelőre nincs rá, és nem is látom esélyét, hogy legyen – többjelentésű mivoltánál fogva.
Tehát marad az online, jobb híján.
Azaz onlájn, hiszen egyre több helyen lehet találkozni ezzel az írásmóddal; korábban vicceskedő felhangot képzelhetett oda az ember a fonetikus formát olvasva, ám ma már majdnem teljesen hétköznapinak minősül. (A „fájl” szó alakulása is hasonló volt.)
És ha már így írjuk e szót, nézzük csak meg a végződését:
onlájn.
A szó „n” betűre végződik. A szóvégi -n pedig gyakran helyhatározó rag szokott lenni.
Hol van a monitor? Az asztalon.
Hol van a kezed? Az egéren.
És te hol vagy? Onlájn.
Látom a jövőt: 15-20 éven belül az onlájn szó ragozott szónak fog minősülni, melynek szótöve az onláj. Hogy ez mit jelent pontosan? Pontosan nem tudom, de egy olyan vonal, amint rajta kell lenni, mert akkor jó. Rajta az onlájn, igen! Ne az offlájn legyél, mert kimaradsz minden jóból!
A jelenség nem ismeretlen a magyar nyelvben, elvonás a hivatalos neve; az onláj szóhoz hasonlóképpen keletkezett a kapa, az ipar, az izom, a tan és a zene szó is.
Felhívom szíves figyelmüket, hogy ez a cikk néhány évtizeden belül nyelvtörténeti dokumentum lesz, és még Balázs Géza is isteníteni fogja előrelátásom, amikor majd az onláj szó fejlődéstörténetéről glosszál!

Most, hogy jól kiöntömjéneztem magam, jöjjön is jegyzetem második témája:
a mozaik.
Hogy mi az a mozaik? Színes üveg- vagy kődarabokból készült műalkotás, melyek darabjai összefüggenek és együtt adják ki a képet?
Ha a Kedves Olvasó szerint igen, akkor jócskán le van maradva. A mozaik ugyanis ma már mindent jelent, amely több, egymástól teljesen független darabból áll össze.
Például számos televízió-csatornának van Mozaik című műsora, és egyik sem képzőművészeti témájú, hanem általában közéleti. És miért Mozaik? Mert nem csak egy riport/híradás van benne, hanem több. És ami több dologból áll, az már mozaik.
Persze a nyomtatott sajtó sem marad le a fejlődésben: például a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Népszava is rendelkezik „mozaik” című rovattal, és számos helyi (pl. Szentes, Siófok, Makó és Szolnok) közéleti/hirdetési újság viseli e nevet.
A mozaik jelenkori definícióját a Magyar Telebízó Napi Mozaik című műsorának bemutatása adja meg:

„Mozaik: tarka egyveleg, apró, színes darabokból álló kép. Megeleveníti előttünk a régiek életét, mutatja, hogy milyenek voltak, hogy néztek ki, mit csináltak hétköznap és ünnepen.
Mi azt szeretnénk, hogy az általunk készített apró, színes kockákból olyan kép álljon össze, amely híven tükrözi a valós világot. Azt, ahogy ma Magyarországon az emberek élnek.”
forrás: http://www.mtv.hu/magazin/musor.php?hid=102

Brávó, tehát akkor minden hír- és dokumentumműsor mozaik.
Tudják mit? Töröljük el a „híradó”, az „újság”, a „krónika”, az „összeállítás”, a „katalógus” valamint a „saláta” szavakat, hiszen feleslegesek; a mozaik lefedi az összeset!
Sőt, mostantól KZ Ottó muzikális brogja a „Muzikális onlájn mozaik” címet fogja viselni.
Ha esetleg elfelejteném átnevezni, kérem, képzeljék oda.
 

A mai beírásban egy londoni együttest mutatok be, azért, mert jó.
A We Smoke Fags nevű banda nem túl ismert Magyarországon egyelőre, pedig a myspace.com jól felkapta, és a már korábban említett Interonaut is tesz a köztudatba történő bedobásukért.

A nevük jelentése - ahogy ők is deklarálták - amúgy nem az, hogy buzikat füstölünk vagy "... szívunk"; a "fag" ugyanis a cigaretta szleng elnevezése, kb. úgy, mint a staub.
Stílusuk electro skunk rock , mely kb. jól behatárolja a többek között a Bis és a Public Image Limited nyomait magán viselő zenét, továbbá az ide belinkelt 2. szám hasonló a Chemical Brothers britpopkodásaihoz, de nem zavaróan, hanem jól.
Íme:

 

• Lust Puppet

  
  
  
  
   
  
   

Ha jó volt, itt hallgassátok meg a többit: myspace.com/thebelmontfantastics
 

Előző cikkemben ugyebár a Sugár-kaszinó gyomorforgató reklámkampányát veséztem ki. Nos, ezt a kampányt a Népszava úgy beszopta, mint a torkosborz.
Íme, a vonatkozó cikk:

Népszava Napilap - Mozaik 2007.05.19

Környezetvédők tiltakozása

A radioaktív sugárzás és az ahhoz hasonló káros, környezetszennyező jelenségek reklámcélú felhasználása ellen tartott tüntetést tegnap a Dreampeace környezetvédelmi csoport az Örs vezér téren. Amiatt tiltakoztak, hogy egy, a Sugár üzletközpontban található kaszinó reklámjában "atombankrobbanás” és ehhez hasonló kifejezéseket használ, ami a környezetvédők szerint az emberekből félelmet válthat ki.

Eme kis pamflet írója vagy teljesen jóhiszeműen (a melléknév fokozása: jóhiszemű - naív - balek) hitte a reklámot tiltakozásnak - bár ennyi erővel el tudom róla képzelni, hogy Izaurának is gyűjt -, vagy a Népszava Mozaik is a kampány része.
És amennyiben tényleg összefonódás esete forog fenn, én kérek elnézést, mert akkor én szoptam be a Népszava rendkívül furmányos, duplacsavaros promósönjét.

Hogy a Kedves Olvasók ezúttal se maradjanak zene nélkül, meginvitálom Önöket egy Reaktor-partira, hogy ne csak én sugározzak az örömtől!
(hehe, lám én is reklámember lettem a végére!)

 

A népszavás cikk forrása: http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=905456
 

2007. május 18-án, pénteken reggel sugározta a rádió a következő beharangozót:
"Ma a grínpísz mozgalom sugárveszély-ellenes tüntetést tart az Örs vezér téren délután kettőkor.
Minden környezetvédőt vár a grínpísz!
Ezúttal bejelentett tüntetés lesz és nem akadályozzuk a közlekedést."

Azért írtam, hogy grínpísz, mert annak hallottam; hogy valójában melyik szó hangzott el, arra később kitérek.
Az első gondolatom az volt, hogy ez vagy kamu, vagy a Greenpeace beállt marketingelni, bár ezt elképzelni sem tudtam. A beharangozó ugyanis egyértelműen az Örs vezér téri Sugár üzletközpontban frissen nyílt kaszinó reklámjának tűnt.
Ugyanis amióta megnyílt, a rádióból özönlenek a "sugárveszély"-re bazírozó reklámszpotok. Sőt, Fiala a Keljfeljancsiban felhívta Dobson Tibort egy rövid reklámriport erejéig, azon okból, hogy "Jelentettek-e sugárveszélyt a katasztrófavédelemnek? Nem? Az Örs vezér téren sem?". Oké, tudom, hogy reklám, de iszonyat béna volt.
És mindezt betetőzte ez a "grínpíszes" bejátszó.

Furdalt a kiváncsiság, ezért kiugrottam az Örsre pénteken. Először a magnóból hangosan bömbölő térzenére figyeltem fel, mely amúgy egész jó volt; a felhozatalban szerepelt pl. Dead Kennedys meg Szex&dragz&rakenroll; azaz ilyen rebellis muzsikák voltak.
Az úgynevezett tüntetők pedig - ahogy sejtettem - nem a Greenpeace voltak, hanem a


Ahhá! Naggyon ötletes! (Voltak vagy heten összesen, még transzparenst is vittek, bezony!)
Hogy még inkább tüntetésnek nézzen ki az ál-tüntetés, kirendeltek két járőrkocsit is.
Tyű! Vegyvédelmi ruhás tüntetők, pankzene és rendőrök! Ez a nem gyenge!

Összefoglalva: a kaszinó reklámjának eszköze a környezetvédelem és az azért történő felelős kiállás elbagatellizálása és kigúnyolása. Az áltüntetőknek van ám honlapja is, amin még a Critical Mass tökét is bemártják a csalánba: http://www.dreampeace.hu/

__________________________________________________

És ekkor azt hittem, hogy vége a hülyeségnek aznapra, de nem.
Délután egy másik reklámriportnak álcázott műsor ment a rádióban, mely a Ribi-fittet vagy mit (fasznövesztő) promótálta,
s megtudtam belőle, hogy a termék azért jó, mert Nagy Feró reklámozza, aki egy őszinte ember, mert a rockzene is őszinte, hiszen a hangszerekből kijövő hang valódi, nem álságos, mint egyéb műfajoknál.

Lehidalásomat a tragikus szegedi betegcseréért felelőssé tett betegtologató nyilatkozata tetőzte be:
"Nem vagyok hibás, mert attól, hogy felnyitották a fejét, még nem kellett volna meghalnia."

Ez történt 2007. május 18-án pénteken.

(Bár ezt a cikket csak 23-án írtam meg, notórius késő vagyok mostanában.)