Nos, a mai napon új EP-vel, azaz négy számos zenei cuccal huzakodok elő, két évvel a legutóbbi anyag, a Csorda történt után. Értékelni nem fogom a tartalmát - majd a hallgatók megmondják -, inkább a hátteréről írok egy-két szót.
Az első szám a széles képernyős TV-készülékek fals alkalmazásának divatjáról szól, a második a tolerancia ló túlsó oldalára történő áteséséről, majd egy új népi hangszer kerül bemutatásra. A záró dal pedig a Tűzvarázslót, az Iccmájlájfot és Jermaine Jacksont idézi meg a méltán elfeledett Digital Scream stílusában, azaz a 2 évvel ezelőtti Tündérkirálynőhöz hasonló stílusparódia.
Ez utóbbi műfaj magam szerint nem meglepő nálam, hiszen '96-ban a Szkúter, '97-ben a Bikini (mármint a D. Nagy Lalis) került terítékre, és '96-ban Charlie is, de arról nem tudok felvételt linkelni, mert elfelejtettem, hogy melyik kazettán van.
'98-tól aztán a stílusparódiásdi átment stílusgyakorlatba, ez egészen 2002-ig tartott.
Na sikeresen eltértem a tárgytól, tehát vissza az elejére:
egy ismerősöm szerint a 16:9-es tévén nyújtva kell nézni a 4:3-as arányú adást is.
Kérdeztem: miért?
A fazon átnyomta 4:3-asra a tévét; a kép így már arányos volt, ám a geometria szabályainak megfelelően a képernyő közepén összpontosult.
Majd válaszolt: "így is lehet nézni, de akkor minek nagy TV"?
Remélem, ez a kis előszó kellő kedvcsináló volt az új anyag hallgatásához, melyet itt helyben meg is tehetnek:
A dalok letölthetők az ottó.com oldalról.
