Ortisz muzikális brogja

CONGRATULATIONS to Jacob Ruefer, who received the most PulpTube votes for his version of "Babies".

Pulp shout outs for originality & conviction go to :

Brian Bourgingnon - Common People
Los Vaqueros Paganos - This is Hardcore
Manel - La Gent Normale (Common People)
Ortisz - She's A Lady
Peraloka - Mile End
Marina Voica - Common People

Pulp
x

A Pulp együttes újraegyesült és 2010-ben újraindította honlapját, a pulppeople.com-ot.

Az oldalon jelenleg saját dalaik feldolgozásait várják mondván, hogy "azok alapján tanulják újra régi dalaikat".

Mivel az együttes rajongóinak száma igen népes, a zenélni tudók/akaróké úgyszintén, ezért a honlapon megtalálható úgy bajszos és bendzsós feldolgozás, mint MGMT és Szűcs Krisztián.

A magyaros mulatós lakodalmas rock pedig imígyen képviselteti magát:

 She's a Lady

Hát nem gondoltam, hogy ebből sorozat lesz, de mégis.

Két Samsung Corby egy áráért - két reklámzene olcsóért a Kirowskinak.
Az elsőről korábban írtam, és most itt az újabb: 

Nem tudom, hogy a többszörös platinalemezes Arctic Monkeys pénztárcájából mennyire hiányzik a jogdíjbevétel, de mintha az említett reklám zenéje az alábbi dal tövéről fakadna: 

 Újfent gratulálok a T_Mobilenak, a Kirowskinak és az elvtelen zsoldos session-zenészeknek.

Most nézem a Városmisszió című műsort a Királyi 1-en, és hihetetlen! Nem rossz vagy jó értelemben, hanem úgy egyáltalán. Arra kaptam fel a fejem, hogy a színpadon egy fazon a Barbie girlhöz hasonló zenére a következőt énekli:
"Három az egyben
Atya, fiú, szent szellem;
Nem érteni, érezni kell!"

Aztán: színház jellegű performansz, az aláfestő egy Prodigy első lemezére illő zene a következő szöveggel:
"Csak úgy táncolj, ahogy én mutatom neked,
Csak táncolj és kövess engem!"

Meg volt még Sziámi-jellegű muzsika, színpadon fetrengő sámánszerú énekessel.
Persze mindez nem a Kultiban volt, csak muszáj voltam leírni ezt a katartikus élményt. 15 éve még az is forradalmi volt, ha egy ifjúsági hittanos nekiállt gitárjával és 3 akkorddal, hogy "Who is the king of the jungle?", de a mostaniban sincs semmi rossz: alkalmazkodni és túlélni.

No de nem elsősorban ezért ragadtam billentyűzetet, hanem azért, hogy beszámoljak a múlt szombati Trash City Club-rendezvényről, melyen a Kolin, a Panic Radio és a Trousers lépett fel, így sorrendben.

A Kolin amúgy nem csak egy együttes, hanem egy kollektíva is, például 1-2 plakátjukkal találkoztam az ARC-on is.


 

Szórakoztató koncsertó volt, a Kolin tudja, hogy kell hangulatot csinálni, rá is mentek a Speak-rivájvölre (persze nem zeneileg). Viszont a dalaik maguk annyira nem nyűgöztek le. Volt például egy Scissor Sisters-hullámra ülő szám (a frontember jól meg is mondta, hogy buzis szám lesz), elkezdődött, verze, aztán meg egy tök másféle, Heaven Street Seven-szerű röfrén. Mint a lekváros kolbász.
De hogy ne csak fikázzak: a legjobb pár perc egy Publo Hunny-szerű kezdéssel indított kísérletinek tűnő valami volt, azután ovációztam rendesen. No meg van egy tényleg kurva jó számuk is, mely Bronco címre hallgat.
Hallgassátok ti is!

Aztán szünet, kísérőzenének valami rettentő primitív aláfestő technó a teraszon.

Node utána jött a Pánikrádió!

A Panic Radioról nem kevesebbet vagyok képes mondani a koncert után, minthogy jelenleg Magyarország legjobb indie-rock-zenekara (elnézést a stílusmegnevezésért, de ez ilyen átfogó vagy mi).
Dobos, basszeros és egy énekes-gitáros (Ripacs szerint Morrisonra hajazó, szerintem nem), hárman és kész. Meg néha egy szintis. Frappáns, sallangmentes és bivalybaszó. Na és színpadi mozgás, mely nem a legfőbb, de nem elhanyagolható szempont. Továbbá nem akar többnek hangzani, mint ahány ember játszik, ellentétben a the KOLIN-nal.
Íme egy videó, mely nem Pesten készült, hanem Pécsett, de legalább van:

 

Az előző EP-jük hangzását ugyan fikáztam kissé egy korábbi cikkben, de a szeptember 25-én megjelenő új EP-ből hallottak alapján már ezzel sem lesz gond. Szóval véjting for!

A harmadik fellépő Trousers már jóval kevésbé fogott meg, nekem elég sablonos, bár volt egy vaddisznó-jelleggel kokettáló blues-rock szám, melyhez az énekes rock-hangja is tökéletesen illett.

Szóval megérte elmenni, a következő beszámoló a Hangmás októberi lemezbemutatójáról lesz, ha minden jól megy.

Orevoár!
 

Kis csúszással írok ugyan az eseményről, de legalább igen.
A G-pont nevű szórakozóhelyet céloztam meg múlt szombaton, valami indiepop buli volt meghirdetve.
Előtte szükségem volt egy kis alapozásra, mivel heveny torokfájás tört rám; erre a Helvéciában került sor. Mostanában elég keveset járok kocsmázni, de ha igen, akkor leginkább oda.
Ott kaptam a fülest, hogy a G-pont valószínűleg egy buzibár, ám ennek nem észleltem jelét, leszámítva két - egymást ölelgető és egymás testrészeit fényképező - hölgyeményt.
Ők is a bulizó tömeg részét képezték, a tömeg többi része a párom, Ripacs és én voltunk; így már azon sem csodálkoztam, hogya meghirdetett 3 lemezlovas helyett csak egyikük nyomatta a partit.
Interonaut szimpatikus fiatalember, nemcsak azért, mert huzentrógert viselt, hanem mert a kedvemért tett be Shitdiscot meg Rakes*-et, Ripacs őszinte örömére meg Hot Chipet.
(*Vagy "Rakest", én például így fonetikusan, magyarosan szoktam ejteni.)
Szóval nem volt valami érdekes a dolog, ellenben jó volt; sajnos csak 1:00-ig tartott, mely időpontban távoztunk is.

A mézes paprikapálinka által kissé helyrerakott torkomra sikerült ráfáznom a dézsából szakadó eső következtében. Első meglepetésünkben megrohamoztuk a szemközti csehót, de ott valami okádék fankiparti volt népes, ámde ocsmány törzsközönséggel.
Második meglepetésünkben felszálltunk egy 960-as számú buszra; olyan másfél megálló elteltével rá is jöttünk, hogy fingunk nincs eme jármű menetirányáról, mint ahogyan a szintén odatévedt Interonautnak sem igazán volt.
De aztán teljes heppiend lett a dologból, szerencsésen hazaértünk és mára végre a megfázásból is kijöttem.
Jé, erre rá tudom fogni, hogy miért ma írtam e bejegyzést! :o)

A cikk kísérőzenéje pedig legyen az est zárószáma, mégpedig:
 

Ja, hogy mi az a Shitdisco?
Hát egy skót zenekar, amolyan diszkópunkbritpop-féle, ha már nevén kell nevezni, kicsit olyasmi, mint a Rapture, csak az énekes nem úgy énekel, mint akin kitört a hisztiroham, hanem igazi férfias kanhangon.
Az új Shitdisco amúgy a legelső nagylemezük, eddig csak kislemezeikkel izzasztották a diszkópatkányokat.
A korábbi kislemezek zöme felkerült a lemezre némileg jobb hangzással, fazonírozva, egyúttal kissé ki is herélve. Szerencsére annyira nem baszták el, mint ilyen esetben a zenekarok általában szokták. (pl. mint az Emil Rulez a Térerőt)

A lemez amúgy teljesen bivaly, azt már el se merem képzelni, koncerten milyenek lehetnek; valószínűleg még bivalyabbak.

 

Mert itt van például a Panic Radio, akik - ha nagyon tág füllel "nézem" - valamennyire a Shitdisco-féle kategóriát erősítik. Tegnap láttam őket az áharmincnyócon, és olyan koncertet nyomtak, hogy tyűha; ahhoz képest a már megjelent EP-jük kutyafüle.

Persze nem csak ők voltak tegnap este, hanem Jacked is, öttagúan, Beatles-frizkósan, egyeningben, annyira profin megírt sallangmentes dalokkal, hogy talán unalmas is lett volna, ha nincs a Strokes-hangú izgága énekes és főképp extra-kreatív dobos.
De szerencsére voltak.

A fő attrakció a Moog volt, mármint a The Moog nevű zenekar, akik alig használnak Moogot, csak elvétve. Ahogy a szintén jelen lévő Mancinitól megtudtam; ez az enyhe Moog-használat is csak azért van, mert a Moog mondta nekik, hogy legalább használjanak Moogot, ha már Moog a nevük.
Az ő dalaik nem csak sallangmentesen profik voltak, hanem jók is, meg még jól is hangzottak; a visszataps után meg egy akkorát nyomtak, mint a Sunshine Projekt együttes az I love torzító című számban. (Mondjuk ezt szerintem csak Józsi ismeri az olvasóim közül.)
Utána még volt Teszkódiszkó meg Gumipop, mely szerencsére a szokásos volt; legalább is addig, amíg ott voltunk.

—————————————————————————————————
Egyéb üzenet: a brog nem döglött, csak pihent.