Ja, hogy mi az a Shitdisco?
Hát egy skót zenekar, amolyan diszkópunkbritpop-féle, ha már nevén kell nevezni, kicsit olyasmi, mint a Rapture, csak az énekes nem úgy énekel, mint akin kitört a hisztiroham, hanem igazi férfias kanhangon.
Az új Shitdisco amúgy a legelső nagylemezük, eddig csak kislemezeikkel izzasztották a diszkópatkányokat.
A korábbi kislemezek zöme felkerült a lemezre némileg jobb hangzással, fazonírozva, egyúttal kissé ki is herélve. Szerencsére annyira nem baszták el, mint ilyen esetben a zenekarok általában szokták. (pl. mint az Emil Rulez a Térerőt)
A lemez amúgy teljesen bivaly, azt már el se merem képzelni, koncerten milyenek lehetnek; valószínűleg még bivalyabbak.
Mert itt van például a Panic Radio, akik - ha nagyon tág füllel "nézem" - valamennyire a Shitdisco-féle kategóriát erősítik. Tegnap láttam őket az áharmincnyócon, és olyan koncertet nyomtak, hogy tyűha; ahhoz képest a már megjelent EP-jük kutyafüle.
Persze nem csak ők voltak tegnap este, hanem Jacked is, öttagúan, Beatles-frizkósan, egyeningben, annyira profin megírt sallangmentes dalokkal, hogy talán unalmas is lett volna, ha nincs a Strokes-hangú izgága énekes és főképp extra-kreatív dobos.
De szerencsére voltak.
A fő attrakció a Moog volt, mármint a The Moog nevű zenekar, akik alig használnak Moogot, csak elvétve. Ahogy a szintén jelen lévő Mancinitól megtudtam; ez az enyhe Moog-használat is csak azért van, mert a Moog mondta nekik, hogy legalább használjanak Moogot, ha már Moog a nevük.
Az ő dalaik nem csak sallangmentesen profik voltak, hanem jók is, meg még jól is hangzottak; a visszataps után meg egy akkorát nyomtak, mint a Sunshine Projekt együttes az I love torzító című számban. (Mondjuk ezt szerintem csak Józsi ismeri az olvasóim közül.)
Utána még volt Teszkódiszkó meg Gumipop, mely szerencsére a szokásos volt; legalább is addig, amíg ott voltunk.
—————————————————————————————————
Egyéb üzenet: a brog nem döglött, csak pihent.