Ortisz muzikális brogja

Sláger Rádió - Mosolyra hangol címmel sugározza új reklámfilmjét a Sláger Rádió, a nosztalgia-adóként indult, mára a Juventussal és a Danubiussal egyenlővé lett állomás.
Nézzük hát:
 

(forrás: www.slagerradio.hu)

Az új reklámfilm több mindent sugall.

Először is benne van az autó hódító ereje - erre manapság több reklám is bazíroz -, valamint a főszereplő hölgy ostobasága és egyszerű gondolkodásmódja. (Bár a mai társadalomban a pénzéhes nők nem a butaság, hanem az életrevalóság szinomimái.) A hölgyemény ostobaságát csak tetézi, hogy a reklám végén kiderül: ő is csak dugni akart, mint a főkan - erre a bökdösésből lehet következtetni.
Hát kérem szépen, én akkor hajtanék pénzes partnerre, ha tartósan akarnám szívni a vérét és a bankszámláját. De hogy egy kóbor numera esetén miért a pénz a mérvadó? Oké, az autó az lehetne az, dehát nem ott viszik véghez az aktust, akkor meg?
Erre már válaszoljon a Sláger Rádió kreatív csapata az érdeklődőknek; az Ottó-blog csak felderíti a paradoxonokat, ámde megoldásukra nem hivatott.

Másodszor: a Sláger Rádió önmagán kívül reklámozza az általa képviselt zenei posványt is. Vegyük csak sorra a reklámban szereplő dalcímeket!
- Hófehér Jaguár: Eszembe jut a 2000-es év, amikor Jesse haverom újságolta nekem: "Figyelj már, a Hófehér Jaguár megy a Slágeren!"
Ez azért lett volna meglepő, hiszen akkoriban a Sláger Rádió a '60-as, '70-es évek legnagyobb slágereinek adója volt, Cintula beszólásaival. De akkor mit keresett ott a United-szám?
Hát a konkurens Danubius antireklámja volt. Bejátszották a Hófehér Jaguárt, és hozzátették, hogy "Mi nem játszunk egynyári slágereket!" - vagy ilyesmi.
Tehát a Dunabajusz-fikázó szám immár saját reklámeszközzé lépett elő. Brávó!
- Szeretni valakit valamiért: Miközben a szöveg beúszik, a főfazon 1 centivel a leendő skalp irányába tolja a slusszkulcsát. Egy centivel arrébb, 15 centivel beljebb! - gondolhatja.
A TV-s kampány mellékleteként plakátkampány is indult, melyen egy fiatal cicababa és egy vén cukrosbácsi látható, és a felirat természetesen: Szeretni valakit valamiért. Hát igen, csóringer hallgatónak a lóvésok és a bulvár által már jól bejáratott "korkülönbségesek" zrikálása csak szimpatikusabbá tehet egy rádiót.
Hogy a zenéről is írjak: a Republic leegyszerűsítva a Let it be lenyúlásából kovácsolt sikert (legtöbb sikerszámuk erre épül), az ominózus szám pedig az ő repertoárjukból is az egyik legletitbísebb.

Hogy a kedves olvasó ne hányja össze a monitort, jöjjön egy pihentető muzsika:
 

Akkor bekk tu dö normál lájf:

A folytatásban a Száguldás, Porsche, Szerelem és a Holnap hajnalig című dalokat idézi meg a reklám.
A SzPSz-hez kapcsolódóan előrukkolok egy tanáccsal a Sláger kreatívjai számára: sokkal ötletesebb lett volna bevillantani az aktusból egy 1 másodperces részt, és kiírni: Füstöl a radiál. Szarvashiba ezt kihagyni!
Ezen két dal amúgy jól jellemzi a Sláger Rádió-érzést, mely miatt valaki a Juve vagy a Bajusz helyett rájuk teker, észre sem véve, hogy gyakorlatilag nem sok eltérés van. Ez az ok pedig a bepállott naftalinszagú nosztalgiázás, mely mellett jól megfér a modern időkkel történő haladás.
Ám gondolom, mondanom sem kell, hogy a Sláger a mai zenéknek sem a csúcsproduktumaival büszkélkedik.
A reklám csattanója, poénja pedig a 7 Seconds
, mely után jót nevet a mélykultúrába már belésüppedt közönség.
A dal maga amúgy nem tudom, hogy inkább réginek vagy újnak számít-e; aki szerette, annak biztosan nosztalgia, aki meg háttérrádiózik, annak meg mindegy, csak ne mondjon semmi újat.

Harmadsorban pedig a reklám összepárosítja a konform-hedonista gondolkodásmódot és a zenei posványt. És ez a főbűn.
 

2007. május 18-án, pénteken reggel sugározta a rádió a következő beharangozót:
"Ma a grínpísz mozgalom sugárveszély-ellenes tüntetést tart az Örs vezér téren délután kettőkor.
Minden környezetvédőt vár a grínpísz!
Ezúttal bejelentett tüntetés lesz és nem akadályozzuk a közlekedést."

Azért írtam, hogy grínpísz, mert annak hallottam; hogy valójában melyik szó hangzott el, arra később kitérek.
Az első gondolatom az volt, hogy ez vagy kamu, vagy a Greenpeace beállt marketingelni, bár ezt elképzelni sem tudtam. A beharangozó ugyanis egyértelműen az Örs vezér téri Sugár üzletközpontban frissen nyílt kaszinó reklámjának tűnt.
Ugyanis amióta megnyílt, a rádióból özönlenek a "sugárveszély"-re bazírozó reklámszpotok. Sőt, Fiala a Keljfeljancsiban felhívta Dobson Tibort egy rövid reklámriport erejéig, azon okból, hogy "Jelentettek-e sugárveszélyt a katasztrófavédelemnek? Nem? Az Örs vezér téren sem?". Oké, tudom, hogy reklám, de iszonyat béna volt.
És mindezt betetőzte ez a "grínpíszes" bejátszó.

Furdalt a kiváncsiság, ezért kiugrottam az Örsre pénteken. Először a magnóból hangosan bömbölő térzenére figyeltem fel, mely amúgy egész jó volt; a felhozatalban szerepelt pl. Dead Kennedys meg Szex&dragz&rakenroll; azaz ilyen rebellis muzsikák voltak.
Az úgynevezett tüntetők pedig - ahogy sejtettem - nem a Greenpeace voltak, hanem a


Ahhá! Naggyon ötletes! (Voltak vagy heten összesen, még transzparenst is vittek, bezony!)
Hogy még inkább tüntetésnek nézzen ki az ál-tüntetés, kirendeltek két járőrkocsit is.
Tyű! Vegyvédelmi ruhás tüntetők, pankzene és rendőrök! Ez a nem gyenge!

Összefoglalva: a kaszinó reklámjának eszköze a környezetvédelem és az azért történő felelős kiállás elbagatellizálása és kigúnyolása. Az áltüntetőknek van ám honlapja is, amin még a Critical Mass tökét is bemártják a csalánba: http://www.dreampeace.hu/

__________________________________________________

És ekkor azt hittem, hogy vége a hülyeségnek aznapra, de nem.
Délután egy másik reklámriportnak álcázott műsor ment a rádióban, mely a Ribi-fittet vagy mit (fasznövesztő) promótálta,
s megtudtam belőle, hogy a termék azért jó, mert Nagy Feró reklámozza, aki egy őszinte ember, mert a rockzene is őszinte, hiszen a hangszerekből kijövő hang valódi, nem álságos, mint egyéb műfajoknál.

Lehidalásomat a tragikus szegedi betegcseréért felelőssé tett betegtologató nyilatkozata tetőzte be:
"Nem vagyok hibás, mert attól, hogy felnyitották a fejét, még nem kellett volna meghalnia."

Ez történt 2007. május 18-án pénteken.

(Bár ezt a cikket csak 23-án írtam meg, notórius késő vagyok mostanában.)
 

Figyelem, hatásvadászul kezdek: a Media Markt társadalmilag uszít!
Ha már megragadtam a kedves olvasó figyelmét, elöljáróban leírom, hogy általában nem húzom fel magam azokon a dolgokon, melyeken a "fanyalgó értelmiség" zöme igen. Talán sznobizmusom miatt.
Mindenesetre ha felhúznám - mármint magam -, az Ottó-brog semmiben sem különbözne a Subbától, legfeljebb a mondatok hosszában és a megfogalmazás szofisztikáltságában; természetesen az Ottó-brog javára.
Nem húztam fel magam például a Continental autógumi reklámján - emlékeznek ugye? "A legtöbb férfi csalja a feleségét."
Persze ezen nem az ún. értelmiség húzta fel magát; a reklám iránti ellenszenvvel annak idején Fiala János (akkor még calypsós műsor volt) műsorának betelefonálói szembesítettek. Csak annyit fogtak a reklámból, hogy "höö megcsalásra buzdít!"; arról viszont lövésük sem volt, hogy a szerető a hirdetés szerint nem nő, hanem autó.

Hogy hogy jön ez ide? Csak úgy, hogy először hasonlóképp vélekedtem a Media Markt aktuális kampányáról.

(forrás: mediamarkt.hu, 2007. május 12.)
Eleinte ugyanis azt gondoltam, hogy a "Hülye, aki nem ünnepel"-szlogent összekapcsolják május 1-jével, amúgy kreatívan. De túlbecsültem a stábot; a kampány még ma is tart.
A MM-tól ez túlzás, hogy meglepő lenne, mivel egész imázsát a hülye szó fetisizálására építette; amint hozzá hasonlóan a Magyarországra később befutó kistesója a fukar szót.
Ez a hülyézés amúgy nem magyar specialitás, a németeknél a blöd a kulcsszó, az olaszoknál a scemo, mely a hülye szónál némileg gyengébb fokozat; bolond, bohó, ilyesmi.
Azaz a marketing célú hülyézés multinacionális.

De térjünk vissza az ünnepre!

Aki nem ünnepel, az hülye.
Az ünnepel, aki megveszi 100 rugóért a tévét, vagy 30-ért a telefont.
Akinek nem telik, az nem vesz.
Aki nem vesz, az nem ünnepel; ergo:
Akinek nem telik, az hülye!

Ily módon játszik rá a társadalmi feszültségre a Media Markt. Biztosan úgy vannak vele, hogyha már Demcsák is élt ezzel, akkor biztos trendi.

S hogy ne fejezzem be durcásan e cikket, íme egy "békebeli" lehülyézős reklám, mely mégis jó:



További jó hétvégét!
 

Oké, ez a kettő még véletlenül sem egy kategória. Előbbinek nincs, utóbbinak van létjogosultsága. Akkor miért adtam mégis ezt a félrevezető, ámde hatásvadász címet a mai írásnak?

Hát mert hatásvadász! Pontosan ezért.

Persze nem térek egyből a tárgyra, csak bekonferáltam nagy svunggal, és ahogy a Fókuszban szokás, az ütős bevezetés után elkezdek írni valami egészen másról, valami még érdektelenebbről.

A mai melléktéma: a kockaalakú telefonok.

Vizslattam kollégám asztalon fekvő vadonatúj rádiótelefonját, és teljesen azt hittem, hogy az egy nagy húhával beharangozott LG Csokoládé, hiszen kockaalakja őnéki van:

Tudom, le vagyok kissé maradva a korszellemtől; a valódi rádiótelefon számomra a kiálló antennás példány, bár bevallom, az enyém sem olyan, hiszen letört. Önmagától haladt a korral.
Na szóval. A kockaalakú telefon mellett egy palmtop hevert, mely teljesen ugyanúgy nézett ki, mint a szép új telefon. Azaz inkább fordítva; a palmtop mintájára "vitelezték ki" a telefont.

Amennyiben nem találtam volna még egy hasonló kinézetű terméket, nem építettem volna fel az összeesküvés-elméletem, de találtam.
Ez a cucc pedig az Ipod - műveltebbeknek: iPod -, mely egyből kacat-státuszba sodorta az mp3-kompatibilis CD-játszót anélkül, hogy igazán kifutotta volna magát.


És az ipoddal persze megérkezett a hasonmások tömkelege. Ugyanúgy, ahogy a telefonnál.
Ja, még nem írtam, hogy a cikk elején említett telefon valójában nem is LG csoki, hanem Nokia, minden hasonlóság ellenére?



Persze most mondhatják a szagértők, hogy "nemá, ez teljesen más", de aki csupa egyforma ember között él, az egy 1 cm-rel nagyobb orrút már különbözőnek tart.

Véleményem szerint ezek a hasonló kivitelű kézi biszbaszok szépen megágyaznak egy olyan készüléknek, mely mindhárom említett termék képességeivel rendelkezik és még kamerázni is tud; bár átfedések már ma is megfigyelhetők. Lehetséges, hogy létezik ilyen, mindenesetre a fogyasztók többségét képező osztálynak elérhetetlen áron.
Az új "muzikátor kommunikátor" vagy mi a tökömnek fogják hívni, először magas de már elérhető áron kerül a nagyközönség elé. Ez a penetráció akkor következik be, amikor már a kockaalakú termékek ára is a béka sejhaja alá esett. Egy pár évet aztán muzikátor is ki fog húzni a piacon, mely egyúttal uniformizátor is lesz, csak a mai kor mobiltelefonjainál még nagyobb mértékben.

————————————————————————————————————————————————————

Úgy érzem, ez kiváló végszava volt a röpke melléktémának, ígyhát végre következhet a buziság és a pedofília!

Nézzük először az elítélendő pedofíliát, mely a Kereskedelmi és Hitelbank - műveltebbeknek K&H - óriásplakátjáról néz ránk.
A bank reklámjainak profilja az utóbbi időkben ugye a fiatal korosztályra való nyomulás, mivel már egy főiskolás/egyetemistának is elengedhetetlen a bankkártya; már az én időmben, '98-ban is az volt.
Most viszont egy általános iskolás kislány bűvös mosolya látható a bank plakátain, aki a mosolyon kívül magához ölel egy nagy sárga műfaszt.
Persze nem műbroki akar az lenni, hanem a Tudor nevű egyik "hét törpe", dehát az sajnos inkább bráner, mint törpe. Brávó.

A buzisággal viszont semmi gondom nincs, ellenben az alpári buzizással, amit a Pannon GSM új filmecskéje hordoz magában. De végülis mi más jöhet az ízes anyósozások után.
Egyúttal kiegészítem a korábbi Padló - közel hozzád című bejegyzést. Az ominózus 7. részt megtekintheted, ha erre a szövegre kattintasz.

Ezen részben az amoroso főhős teljesen megszokott módon, telefonnal a fülén kolbászol a városban és szubmacsó labdákat dobál a Liszt Ferenc téri étkezdéken szocializálódott fiatal hölgyeknek.
A szomszéd főszereplőnő - aki az előző részben elutazott - szintén feltűnik e részben, és ő is telefonál.
Vajon az amorosóval cseverészik? Talán végre összejöhet a házzasságtörő álompár?
Erre egyelőre nem kapunk válasz, ellenben a szépfiú a hölgyeken kívül egy meleg férfit sem hagy hidegen.
A néző pedig jót kacaghat a pusszogó buzi motoros rokkeren.
Mert buzizni jó.
 

Gondolkodtam, hogy mi kerüljön a blog "Filó" rovatába, ha már egyszer létrehoztam. Arra jutottam, hogy jobb híján legyen ilyen tág értelemben vett médiakritika - legalábbis ideiglenesen - a megszokott értelmiségi fanyalgástól eltérő módon.

Most például egy bizonyos reklámról.

Hogy konkrétan a mai bejegyzés témájánál maradjak: nem a hálás témául szolgáló egyszerű (vegyél meg és megváltozik az életed) reklámokat veszem górcső alá, hanem egy tudatalattira galád módon, észrevehetetlenül ható szappanoperát,
a Pannon GSM "Közel hozzád" című szériáját.

Hogy miért írok szappanoperáról? Nem a reklámsorozat hossza, hanem a jellege miatt.

Nézzük hát:

(A reklámok megtekinthetők a részek sorszámára kattintva)

1. rész:

Az ifjú ara (egy szobában férjével; a semleges, nem csúnya és nem jóképű férfival) épp az anyósával telefonál.
A beszélgetés közben sokatmondóan kitekint egy határozottan jóképű férfira ("A szomszédok is nagyon kedvesek") - azaz flörtöl.

Majd amikor az anyós váratlanul betoppan ("Mióta számítok én családtagnak?"), az ifjú ara enyhén kifejezi nemtetszését - a férj szülőjének nem kedvelése.

2. rész:

A fent említett két dolog itt még fokozottabban jelentkezik; a főszereplő hölgy immár főza jóképű szomszédnak, és még sokatmondóbban mosolyog.

És hogy kinek főzte az ételt? A szomszédnak persze és szőke bombanőjének (álompár), aki legközelebb a szüleit is elhozná.

Most az amoroso fejezi ki nemtetszését párja szüleivel szemben: igazi dögös macsó rosszfiú módjára teríti ki az asztalra a szájában levő ételt.

3. rész:

Ez az epizód az előző részben megismert párosnak van szentelve.
A sorozat ezen részében a bohózat klasszikus elemét, a félreértésen alapuló helyzetkomikumot fedezheti fel a néző. ("Olyan kis béna, semmit sem lehet vele csinálni...")
A történet - mivel álompárról van szó - természetesen happy enddel végződik; a szerelmesek a félreértés* feloldásaként lefekszenek. Igaz, hogy a korcsolyapályán, de a szimbolika azért ott van a szeren.

*Természetesen nem pasiját, hanem mobiltelefonját illeti keresetlen szavakkal a gyönyörűséges szőke hercegnő, s miután verbálisan teljesen sárba tiporta készülékét, így szól: "Lepasszolom anyunak."

Míg az előző részekben társaik szüleit minősítették le a szereplők, ezúttal a lány saját anyja is a helyére kerül.

Félidő van, szusszanjunk!

 

Akkor folytassuk a 3. rész után következő

4. résszel:

Itt a forgatókönyvírók az előző epizód alapötletét, a félreértést viszik tovább és ültetik át az 1. részben megismert házaspárra.
Itt jegyzem meg, hogy a férjet immár egy másik színész alakítja, a váltás viszont kiválóan sikerült, hiszen az új karakter jóval alkalmasabb komikus szerepekben való lubickolásra.

Az előző résszel összehasonlítva jól tetten érhető a férfiak közötti különbség:

a.)
Amíg a macsó a 3. részben csak seggreül,
addig a komikus arcú férfi gyakorlatilag magára borítja a fél éttermet.
b.)
Az álompár az előző rész végén szimbolikusan lefekszik,
a komikus férfinek viszont egyből zsebében turkál hitvese: "Megveszed nekem?"
Természetesen ez egy karácsonyi epizód, hiszen van-e jobb alkalom telefonvásárlásra?

Kinek ez, kinek az jár az élettől - üzeni a Pannon GSM "Közel hozzád" című szappanoperájának 4. része.

5. rész

Az előző részben vesztessé avatott férj immár győztesen szeretne kikerülni a félreértéses szituációból, ezért a feleségétől tanult sablonokat egy keménynek nem nevezhető ellenféllel, a kutyusával szemben alkalmazza.
Viszont annyira balul sül el a szituáció, hogy a férfi természetesen ismét veszít; kutyusként alázkodik meg kutyája előtt, ráadásul úgy kinézik az állatorvosi rendelő váróterméből, mint engem Szolnokon az Arzenál kocsmából.

Annyi pozitívumot viszont mindenképpen megtudunk a fickóról, hogy rocker, hiszen kutyáját Diónak nevezi.

6. rész

Az eddigi utolsó epizódban ismét feltűnik mindkét főszereplő pár:
"Szépék" együtt csinálnak jobbnál jobb dolgokat, melyekkel örömet szereznek egymásnak.
Az amorosoról kinézetén kívül egy újabb pozitív dolgot tudunk meg: nem féltékeny a lány korcsolyapartnerére, mint sok más zöldszemű férfi.
Az átlagosabb pár viszont külön tölti el az elkövetkezendő néhány napot: az első két részben flörtölősként megismert hölgy egy bizonyos nagyvárosba utazik, messze férjétől, aki a vele időközben kibékült Dióval üti el az időt, s úgy tesz, mintha örülne kutyája románcának elkendőzendő ideiglenes magányosságát.

———————————————————————————————————————————

Remélem, a kedves olvasóknak is tetszik ez a jópofa sorozat, és régi rádiótelefonjukat hozzávágták maradi szüleikhez, anyósaik puszta említésénél egyből megindul a reflux, valamint eldöntötték, hogy a vesztesek avagy a győztesek csoportjába tartoznak.

Na?

Hát persze, hogy a győztesek közé. Ahogy a többi reklám is sugallja, kivéve a dohányzás-ellenes cuccok, de ez már egy másik írás témája.