The Spirit Never Dies címmel jelent meg Falco tizedik, földi pályafutásának befejezése utáni harmadik sorlemeze 2009 decemberében.

Az album felelőse a Gunther Mende - Candy DeRouge szerzőpáros, akiket leginkább a Power of Love című nagyívű ballada szerzőiként ismerhet a nagyérdemű.

Szerencsére nem csak ezt tették le az asztalra, hanem Falco Wiener Blut című albumának majdnem teljes B oldalát is 1988-ban.
A Bécsi vér annak idején felemásra sikeredett; az A oldalt a Bolland fivérek (Amadeus, Jeanny, Vienna Calling, sőt a Status Que-féle In the Army Now!) jegyezték, aztán 4 dal a Mende/DeRouge duótól és a végén egy feldolgozás.
Falco ugyanis a Body next to Body kislemez viszonylagos sikertelensége után elkezdett alkotni Mendéékkel új utakat keresve, de végül csak négy dalt tartott meg.
A tökéletességre törekedve a többit kiszórta, majd Bollandékkal befejezte a lemezt.

És mi lett a leselejtezett dalokkal?
A dalok mesterszalagjai egy frankfurti pincében pihentek, amíg 2008 novemberében ki nem tört egy csőtörés. A szalagokat kimenekítették, Gunther Mende pedig nekilátott a leporolásuknak. Falco menedzsere Horst Bork is örült, hogy megjelenhetnek a dalok, melyek emlékei szerint ugyan magának Falconak is tetszettek, csak a lemezkiadónak nem.
Herr Bork megjegyezte továbbá, hogy a régi-új szerzemények kész dalok, nem ám részletekből összevágott stúdiómunkák.
(Ezt fontos megjegyezni; a Bolland fivérek már csináltak egy ilyen elképesztő méltatlanságot a "Verdammt wir leben noch" albumon, "We live for the night" címmel.)

Nos, nézzük hogyan sikerült a leporolt szalagokból összeállított album:

Egy szóra kevéssé érdemes, Falco részvétele nélküli intró után már fel is csendül a Nuevo Africano, egy igazi falcos dal diszkrét produceri munkával, 10-es skálán 8, brávó!

Az új afrikait viszont két 10-es skálán 10-es dal követi, melyek Jeanny és Coming Home címre hallgatnak.
Igen kérem, az album hírértékét nem kizárólag a felvonultatott új dalok csokra adja,
hanem - leginkább - a Jeanny trilógia teljessé válása.
Rajongói részről hosszú évek/évtizedek óta igény volt a harmadik részre, bár a kevésbé igényes igénylők már elfogadtak 3. résznek egy bizonyos "Where are you now" című utólag összefércelt borzalmat, de a zöm várta az igazi 3. részt:

És íme,  megkaptuk: 

Hát igen, a Mende/DeRouge szerzőpáros stílusa erősen rányomta a bélyegét a dalra, kevesebb "falcoság" van benne, mint a Jeannyben és a Coming Home-ban.
Egyes rajongók szerint nem is maga Falco énekel, az azonban tény, hogy a megszokott munkamenettel ellentétben a dal szövegét nem Falco írta.
  Mindenesetre a Wiener Blut B oldalára - szerintem - simán felfért volna és kevésbé falcos mivolta ellenére szívesen hallgatom. (6/10, ha már az előbb skáláztam)

Viszont a lemez legjobb eddig kiadatlan dalát, a fickós "Kissing in the Kremlin" című, régi szép időket idéző szerzeményt még szívesebben.
Hallgassák Önök is! 

Herr Mende a nyilatkozatában megemlítette még a Poisont és a Que pasa Hombrét, mint a megkerült szalagon található dalokat.
Ezek már szerepeltek a már említett Verdammt wir leben noch albumon, ám itt némileg más (sokkal jobb) változatban vannak jelen; vélhetően ezek a verziók állnak közelebb az eredeti elképzelésekhez.

A Poison után azonban sajnos beüt a Krise:

Elindul a bizonyos Sweet Symphony című dal. Hallgatom, és már az első versszak kissé mintha inkonzisztens lenne: a zene nem igazán passzolaz énekdallammal. Erre jön rá a bénán összefércelt refrén és az üresen bombasztikus utójáték. Oh meine Güte!
És ez nem elég, még kapunk egy Falco szavaiból összemontírozottnak tűnő, önmagát dadaistaként feltüntető szerzeményt (Dada Love), melyben pont a címadó tőmondat az, amit egyértelműen nem Falco mond: "Das ist Dada".

Az utóbbi két "dal" bizonyos Michael Wolff nevéhez fűződik (persze Herr Mende is benne van), aki hozzátartozóit, Kirstent és Julietet is felvonultatja vokalistaként.

Ez a két fércmunka méltatlan Falco életművéhez, és hozzáadott érték helyett inkább eltorzítják azt. Szégyenletes, hogy Bollandék után Mendéék is a stúdióban történő meghamisítással operálnak.

Egy szó mint száz: a The Spirit Never Dies album ajánlott hallgatnivalói a következők:

Nuevo Africano
The Spirit Never Dies 
Que Pasa Hombre
Poison
Kissing In The Kremlin
(meg akár a két jól ismert Jeanny)

A többi sajnos túró.
 

Végszó gyanánt pedig kérem, hallgassanak meg egy Falco 3-ról lemaradt felvételt, mely meglepő módon egyik posztumusz albumon sem kapott helyet, pedig hát... 

 forrás: CD-borító füzetkéje, www.area58studios.com

Végszó 2:
Ezer köszönet Oliver Naucknak, aki az elveszett szalagokat megtalálta.