Ortisz muzikális brogja

Beszámolók anomáliákról, koncertekről, reklámkritika, lemezkritika; ráadásul mindez rendszertelenül, zenei aláfestéssel, enyhe népművelő beütéssel és öntömjénezéssel megspékelve. Tudják, amilyen blogokkal szarásig van az internet.

Zenebetyár

Nincs megjeleníthető elem

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

RSS nyalábok


A 10 legrosszabb magyar dal

2011.05.15. 16:18 Ortisz

Nos. Úgy éreztem, hogy muzikális blogom túlságosan pozitív irányt vett az utóbbi időben; nyoma sincs a flegma cinikus szarkazmusnak. Ennek vége, a 00's évek legjobb magyar dalai után a valaha volt legrosszabbakról is szót kell, hogy ejtsek.

A lista stílusfüggetlen és - sznob mivoltomból adódóan - kerüli a lerágott csontokat, így nem lesz Kozsó, Happy Gang, Kefír, Papp Rita és mulatós kultúrkör; a buta popzene direkt olyan, és jó esetben nem is akar több lenni, mint.
Kimaradtak továbbá a Bon Bon és a Vad Fruttik elképesztő slágerei, egyrészt helyhiány miatt, másrészt az alábbi lista
még mélyebbre ás.

Figyelem! Az alábbiakban a tudat megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások következnek!

10. Staff - Kacsamadár /2000/

1998-at írtunk, amikor a magyar zenei fősodorban feltűnt a Roy és Ádám azzal az imázzsal, hogy most VÉGRE képzett, jazzen edződött zenészek csinálnak igényes popzenét. Az eredmény viszont középszerű slágerdiszkóra sikeredett.

Ezen a vonalon indította el Éliás Gyula Jr. a Staff nevű együttest, és Kacsamadár című daluk rádióslágerré vált.
A zene ugyan sima jazzdiszkó, viszont a szöveggel együtt valami kivételes élményt nyújt:

"Nem veszek fel semmilyen lányt,
m
últkor az egyik nem kapitulált
Azt mondtam neki, nálam magas a léc
Nem kellett egyikünknek sem az ész
"

Ez most mi? Akkor most megdugta vagy nem? Oké, hogy ahhoz nem kell ész, de a szövegíráshoz néha nem árt, főleg, ha igényes jópofit akar az ember kreálni.

Még egy kedvenc sor: "Nyomom a gázt a körúton, az szóljon inkább mint a telefon."
Hát inkább a telefon szóljon, mint a Kacsamadár a rádióban. A refrén is kiváló, de többet nem írok róla; akinek kedvet csináltam, nyomjon egy playt:

 

9. Manhattan - Mindenki a másikat bújja 1997

A '90-es évek első felében ők voltak a magyar News Kids, majd Take That. Ez az időszak a '94-es "Várj te hosszú forró nyár" sikeréig tartott, majd tagcserék és Piramis-feldolgozások és sikertelenség következtek.

A csapat '97-ben tért vissza, és tutira mentek: Milyen zene is menő most? Hát a Backstreet Boys!
És voilá! A Manhattan újradefiniálta saját magát:

 


  8. Sipos F. Tamás - Boogie-woogie 1997

1993-ban Sipos F. Tamás szólókarriert kezdett a raggamuffin és leginkább Shaggy nyomdokain, Pierrot zeneműveivel. Először ment a szekér, majd '95-ben kissé megtorpant:
A "Jó ez a hely" című album jókorát bukott: ezt
Pierrot akkoriban azzal magyarázta, hogy a közönség nem értette, hogy aktuális slágerük (Ez egy ilyen nyár) az most feldolgozás-e, és ha igen, akkor Mungo Jerry vagy Shaggy az eredeti? (a raggamuffin példakép ugyanig Siposefékkel egy időben dolgozta fel a dalt)

Így a muffin repertoár kifújt, és a Siposef-Pierrot csapat új irányok után nézett:
így született meg 1997-ben a Boogie Woogie buli a diszkóban és a subidubi titokban.

 

7. UFO - Szélmalomharc 2001

Az UFO a '90-es évek második felében szórta a poéndiszkó-slágereket, köztük a Napolaj című tökéletes nonszenszt, mellyel évekkel megelőzte Sickratman "Evvel a dalban"-ját.
Egyértelműen tátika-formáció volt, azaz a dekoratív hölgytagok helyett többek közt Keresztes Ildikó és Kozma Orsi énekelt. Erről UFO Zsolt, az együttes "agya" ki is fejtette, hogy ez így teljesen rendben van, hiszen a csinos hölgy-kiváló hang kombinációt így lehet összehozni.
Utána meggondolta magát, és felvette bizonyos Komonyi Zsuzsit, aki énekelni is tudott.
A 2001-es visszatérő lemezen csillogtatta a hangját, a buta poéndiszkó helyett viszont még rosszabb jött: buta komolykodós diszkó. Az alábbi dalt egyszer a főiskolai büfé rádiójában hallottam, és annyira kihozott a sodromból, hogy senki sem értette. 


6. Harsányi Levente - Hűazannya
2001

Napjaink vezető műsorvezető személyisége még aszfaltbetyár kora után csinált egy kőkemény raplemezt. Az ominózus szám pedig kőkeményen macsó:

"Jól áll a kezedben az a fafakanál
Jobb mint hogyha minden este telefonál

Főzz, moss, de ma ne dumálj
Munka után lökd a tested ide alám
"

Mondanám, hogy gesztis, de amíg Geszti Péternek csak a szöveg értelmével vannak néha kihívásai, addig Harsányinál már alany-állítmány és igemód problémák is felmerülnek. Ráadásul a "bánat" és a "párlat" is gyönyörű rímpár!


 
5. Budapest Acoustic Band - Sose mondtam
2008

A Budapest Acoustic Band zenéje igazi különlegesség. Állítja saját honlapjuk.
Továbbá azt is leírják magukról, hogy az énekesnő fantasztikus tehetségű, és az egyik gitáros társszerzője a Pocsolyába léptemnek. Utóbbi ab ovo nem igaz.

És a legelső mondat sem. Ez a "zenei különlegesség" ugyanis csajos gitárpop, ami olyan különleges, hogy ilyet se Alanis Morrisette, se Sheryl Crow, se Meredith Brooks soha az életben nem játszott, ugyebár, nemdebár. (Nyeső Mari meg eszembe sem jut, mert teljesen más zenei kaszt).

Szóval a közönség át van verve, nyilván akinek tetszik, az beveszi.

A zenei különlegességhez pedig verbális igényesség is dukál: az ominózus dalban például az énekesnő biztatja a pasiját, hogy annyi izgalmat meg annyi pénzt feccöljön a kapcsolatba, amennyit csak akar, hogy válaszul a nő bemondhassa az unalmast: túlfűszerezted, túlfizetted, ez már túl kánaán. Hiszen az előadó egyszerű, farmere kopott, "lábos", "beleborítsz". És kiválóan játszik a hangjával, bizony kiváló színészi manírokat is megcsillogtat, bizonyára.
Ha a dal célja az, hogy egy férfit elrettentsen a kapcsolatteremtéstől, akkor átjött, ha nem, akkor nem.


4. Tik tak : Fránya csengő 1997?

Az előzőn annyira felpörgettem magam, hogy erről csak röviden:
1997-ben elhívták apámat a miskolci sportcsarnokba egy díjátadóra, hát elmentem én is. Merthogy lesznek koncertek is, gondoltam.
Hát voltak, többek között a Manhattan adott ízelítőt a fent már említett visszatérő lemezéből. Utánuk pedig a Zoltán Erika tánciskola lelkes tanítványai következtek:

 

ÉS itt a dobogó, növeljük a csapásszámot!

 

  3. Emberek - Száz út 1996

Berkes Gábor a Kis Generáció után újabb generációs slágerre adta a fejét az Emberek együtessel. "Velünk, ellenünk, indulunk és érkezünk, tévedünk, elhisszük." Igen, végig királyi többesű kinyilatkoztatás, melyek hallatán a Kedves Hallgató fejét félrefordítva elmondhatja hogy Tényleg! És ez mennyire igaz! 

Persze ennyi erővel bekerülhetett volna Ákostól az Ilyenek voltunk vagy Demjén Rózsitól a Felnőtt gyermekek, csak náluk egyrészt a zene nem ennyire kirívóan borzasztó, másrészt egyikük sem tudta alulmúlni Miller Zoltán mjuzikelen érlelt színészi előadásmódját.

Kedvenc sor: "Ahonnan nincs több utazás" - és mellé a hangzat drámainak szándékolt kitartása. Súlyosbító körülmény továbbá, hogy ríkatós ballagási sztenderd. 
 


  2. Honeybeast - Portugál
2010

"Idegen szívem oda húz engem" "Még egy hét és bánnám, hogy ide szült az anyám"

Szóval nem kezdek el itt háborogni, hogy hazaárulók meg ilyesmi. Ez ilyen provokáció, novelty szeretett volna lenni teljesen összefüggéstelen grammatikával.
Továbbá nem az a gond, hogy a közönségénekeltetős refrénben a "Tokban a Fender, de itt lettem ember" tagmondatok kapcsolata ugyanannyi, mint pl. "Vettem egy tollat, de elvált a húgom"

Azzal sincs baj, hogy a zenekar azt hiszi, hogy a dal hangzásában a Muse-t majmolja, miközben Björköt.
Sőt önmagában az érzelem nélküli, közömbös, beleszarós előadásmód sem,

DE!

Mindez így egy dalban összesűrítve megérdemli, hogy a valaha volt legrosszabb magyar dal legyen. 

De sajnos csak a második;

következzen az összes magyar sláger legrosszabbika:

 

1. Katona Klári - Így jó 1996

Na itt az van, hogy ab ovo nem utálom Katona Klári művészetét.
A Presser-Dusán páros jó kis slágereket írt neki a '80-as években; a
Mint a filmeken például egyike a valaha volt legjobb magyar szerzeményeknek úgy zeneileg, mint szövegben.

Szóval Klárival, mint énekesnővel semmi gond sincs. Csak sajnos úgy érezte, hogy ő maga is tud dalokat írni. 
Így születtek meg a következő jelzős szerkezetek: "létezik vagy sem valóság", "érdekel vagy sem tanulság", "érdemes vagy sem kívánság" és mindehhez egy olyan zeneiség, melynek egy Fábián Éva-gyereklemezen talán helye lenne, a korábbi Katona Klári-dalokat ismerve viszont áthidalhatatlanul erős az elhiszem vagy mégsem kontraszt.

Ráadásul ehhez a modoros szörnyűséghez olyan zenészek adták játékukat, mint Babos Gyula, Szakcsi Lakatos Róbert (igen, Róbert), és a mezőkövesdi jazzbasszeres Takács Donát, akiről itt most leírom, hogy más zenei platformon sokkal többet tud, és azóta ezt bizonyította is.

Kedves Hallgatók, ha gondjuk van a szomszéddal, adjanak rá kakaót és 4 percre hagyják el a lakást!

 Köszönöm a figyelmet!
 ______________________________________________________________________________

Amennyiben a Kedves Hallgató mazochista és még nem lakott jól; íme egy bekategorizálhatatlan jazz-dalocska a korábban Bestiák Bedhy néven illetett művésznőtől az ettől eltekintve tehetséges Hajós András szövegével. 

 0. Moór Bernadett - Pletyka 2008  

 


11 komment

Címkék: zene kritika ufo magyar portugál emberek rossz harsányi levente manhattan legrosszabb staff katona klári honeybeast sipos f tamás kacsamadár budapest acoustic band fránya csengő

Der Falke stirbt niemals - Falco új albumáról

2010.03.20. 20:44 Ortisz

The Spirit Never Dies címmel jelent meg Falco tizedik, földi pályafutásának befejezése utáni harmadik sorlemeze 2009 decemberében.

Az album felelőse a Gunther Mende - Candy DeRouge szerzőpáros, akiket leginkább a Power of Love című nagyívű ballada szerzőiként ismerhet a nagyérdemű.

Szerencsére nem csak ezt tették le az asztalra, hanem Falco Wiener Blut című albumának majdnem teljes B oldalát is 1988-ban.
A Bécsi vér annak idején felemásra sikeredett; az A oldalt a Bolland fivérek (Amadeus, Jeanny, Vienna Calling, sőt a Status Que-féle In the Army Now!) jegyezték, aztán 4 dal a Mende/DeRouge duótól és a végén egy feldolgozás.
Falco ugyanis a Body next to Body kislemez viszonylagos sikertelensége után elkezdett alkotni Mendéékkel új utakat keresve, de végül csak négy dalt tartott meg.
A tökéletességre törekedve a többit kiszórta, majd Bollandékkal befejezte a lemezt.

És mi lett a leselejtezett dalokkal?
A dalok mesterszalagjai egy frankfurti pincében pihentek, amíg 2008 novemberében ki nem tört egy csőtörés. A szalagokat kimenekítették, Gunther Mende pedig nekilátott a leporolásuknak. Falco menedzsere Horst Bork is örült, hogy megjelenhetnek a dalok, melyek emlékei szerint ugyan magának Falconak is tetszettek, csak a lemezkiadónak nem.
Herr Bork megjegyezte továbbá, hogy a régi-új szerzemények kész dalok, nem ám részletekből összevágott stúdiómunkák.
(Ezt fontos megjegyezni; a Bolland fivérek már csináltak egy ilyen elképesztő méltatlanságot a "Verdammt wir leben noch" albumon, "We live for the night" címmel.)

Nos, nézzük hogyan sikerült a leporolt szalagokból összeállított album:

Egy szóra kevéssé érdemes, Falco részvétele nélküli intró után már fel is csendül a Nuevo Africano, egy igazi falcos dal diszkrét produceri munkával, 10-es skálán 8, brávó!

Az új afrikait viszont két 10-es skálán 10-es dal követi, melyek Jeanny és Coming Home címre hallgatnak.
Igen kérem, az album hírértékét nem kizárólag a felvonultatott új dalok csokra adja,
hanem - leginkább - a Jeanny trilógia teljessé válása.
Rajongói részről hosszú évek/évtizedek óta igény volt a harmadik részre, bár a kevésbé igényes igénylők már elfogadtak 3. résznek egy bizonyos "Where are you now" című utólag összefércelt borzalmat, de a zöm várta az igazi 3. részt:

És íme,  megkaptuk: 

Hát igen, a Mende/DeRouge szerzőpáros stílusa erősen rányomta a bélyegét a dalra, kevesebb "falcoság" van benne, mint a Jeannyben és a Coming Home-ban.
Egyes rajongók szerint nem is maga Falco énekel, az azonban tény, hogy a megszokott munkamenettel ellentétben a dal szövegét nem Falco írta.
  Mindenesetre a Wiener Blut B oldalára - szerintem - simán felfért volna és kevésbé falcos mivolta ellenére szívesen hallgatom. (6/10, ha már az előbb skáláztam)

Viszont a lemez legjobb eddig kiadatlan dalát, a fickós "Kissing in the Kremlin" című, régi szép időket idéző szerzeményt még szívesebben.
Hallgassák Önök is! 

Herr Mende a nyilatkozatában megemlítette még a Poisont és a Que pasa Hombrét, mint a megkerült szalagon található dalokat.
Ezek már szerepeltek a már említett Verdammt wir leben noch albumon, ám itt némileg más (sokkal jobb) változatban vannak jelen; vélhetően ezek a verziók állnak közelebb az eredeti elképzelésekhez.

A Poison után azonban sajnos beüt a Krise:

Elindul a bizonyos Sweet Symphony című dal. Hallgatom, és már az első versszak kissé mintha inkonzisztens lenne: a zene nem igazán passzolaz énekdallammal. Erre jön rá a bénán összefércelt refrén és az üresen bombasztikus utójáték. Oh meine Güte!
És ez nem elég, még kapunk egy Falco szavaiból összemontírozottnak tűnő, önmagát dadaistaként feltüntető szerzeményt (Dada Love), melyben pont a címadó tőmondat az, amit egyértelműen nem Falco mond: "Das ist Dada".

Az utóbbi két "dal" bizonyos Michael Wolff nevéhez fűződik (persze Herr Mende is benne van), aki hozzátartozóit, Kirstent és Julietet is felvonultatja vokalistaként.

Ez a két fércmunka méltatlan Falco életművéhez, és hozzáadott érték helyett inkább eltorzítják azt. Szégyenletes, hogy Bollandék után Mendéék is a stúdióban történő meghamisítással operálnak.

Egy szó mint száz: a The Spirit Never Dies album ajánlott hallgatnivalói a következők:

Nuevo Africano
The Spirit Never Dies 
Que Pasa Hombre
Poison
Kissing In The Kremlin

(meg akár a két jól ismert Jeanny)

A többi sajnos túró.
 

Végszó gyanánt pedig kérem, hallgassanak meg egy Falco 3-ról lemaradt felvételt, mely meglepő módon egyik posztumusz albumon sem kapott helyet, pedig hát... 

 forrás: CD-borító füzetkéje, www.area58studios.com

Végszó 2:
Ezer köszönet Oliver Naucknak, aki az elveszett szalagokat megtalálta.


9 komment · 1 trackback

Címkék: zene lemezkritika kritika osztrák falco jeanny bolland gunther mende candy derouge the spirit never dies wiener blut horst bork hans hölzel coming home kissing in the kremlin verdammt wir leben noch

süti beállítások módosítása