Ortisz muzikális brogja

Az Archív Szindrómát április 26-án láttam másodszor élőben.
Először a híres vidéki underground kulturális pinceklub fellegvárban, a mezőkövesdi Tilla sörözőben, ahol a hangzás olyan volt, amilyet az akusztikai feltételek megengedtek, a színpad nem különült el markánsan a közönségtől, így néhány centiről figyelhettem a muzsikálást.
Másodszor a Benczúr klubban már frankó volt a hangzás, kövesdi nézőből viszont kevesebb volt, mint a kövesdi koncerten. (Elnézést a trivialitásért)
Ja, hogy mi az az Archív Szindróma? Négytagú zenekar punkban edződött basszerossal, aranyműves dzsezzdobossal, grunge-angolszász rock vonulatot hozó egyik frontemberrel, a másik meg hozza a borús magyar romantikát, mely lassan már az undergroundból is kihalófélben van. (Persze az utána következő Csókolom-koncert bizonyította, hogy azért nem egészen.)
Tehát két dudás van egy csárdában, két énekes-gitáros-dalszerző-költő-vagyok-és-rockzenész-stb, mégis megférnek, ráadásul 10 éve. Na nem az Archív Szindróma 10 éves, hanem a Péter-Szabolcs duó, mellyel 2001-ben az Ottó és Társai (azaz én és Laci a bongós) formációnak is volt szerencséje fellépni. Talán Green Sea Performance voltak akkor, talán. Aztán csináltak többtagú, rokkzenekaros felállású Green Sea Paradox nevű dolgot. (nekem eddig az tetszett leginkább - a szerk.)
De ez a cikk most nem erről szól, hanem az Archív Szindróma április 26-i Benczúr klub-beli koncertjéről, úgyhogy vissza is térek a tárgyra.
A frontemberek alkalomhoz illően elegántosan fogtak színpadot, Viktor és Krisztián pedig öltöny nélkül. Az ének félig-meddig érthetőségét leszámítva a hangzás fasza volt, voltak vidámabb és sötétebb, de mindenképpen érzéssel teli dalok váltakoztak. Persze a közönség olyan állatfajta, amely ha valamit nem tud behatárolni, egyből megpróbálja. Valaki által le lettek Quimbyzve, szerintem inkább Joy Division hatás van néhol. "Joy Division? Akkor már nem sok van hátra" - emígy Péter, a sötétebbik frontember, aki napszemüvegben pózolt, de jól állt neki. Mármint a póz. A felolvasott összekötő szövegek jelenlétét viszont nem értettem.
Szóval a gruppe kitett magáért, Krisztián dinamikus, Viktor rutinosan pontos és lelkes, a front meg pozitív értelemben laza. A koncert meg rövid.

Ez meg egy jó szám:
 

Tisztelt Muzikális brog!

Kérem, közöljék le, hogy panaszom van! Adják mostanában ezt az Angry Whopper reklámfilmet, amiben egy ledér céda, parasztmagyar nyelven "domina" szerepel, és éhezteti szerencsétlen lekötözött férfit. Na nem mintha sajnálnám: úgy kell neki! Ha nem jóképű, minek kezd bőrruhás nővel? Nincs ennyi önkritikája?

 

Mindegy, nem ezért kéne betiltani a reklámot. Van ennek negatívabb oldala is: az uram Dezső mióta meglátta ezt a reklámot, állandóan azzal cukkol, hogy harpenyó. De untig, higgyék el.
Halvány lila ködje sincs, mi az a harpenyó, de ismételgeti. Bezzeg venni? Á, azt nem akar.
1000 Ft-ba kerül ugyanis. És nem próbálja ki, mert drága.

Istenem, hol él ez az ember??
Ha egy átlagember bemegy egy benzinkútra vagy egy Subway szendvicsbárba, 800 Ft egy szendvics! És az még csak alap! Nem hogy harpenyó vagy mi a rosseb lenne benne! Nem tud élni ez az ember, én mondom.

 

De lehet, hogy nem is baj: lefordítottam a Sztaki-szótárral az Angry whoppert és mi jött ki magyarul?

"Mérges irtó nagy hazugság." Lehet, hogy nincs is benne az a hapalejó vagy micsoda. Én se tudom ugyan, hogy ez micsoda, csak már az idegeimre megy ez a szőrös disznó Dezső, hogy papagájként szajkózza: "Harrpenyó, harrpenyó!"

Szóval ajánlom, hogy tiltsák be ezt a förtelmet, mert különben odamegyek freshbob vagy flashmob vagy milyen akcióra a Gój Háziasszonyok képviseletében. Velük együtt!!!

DE! A multikkal összefonódott médiabirodalom még elejét veheti freshbob-akciónknak: ha leadják az év eddigi legjobb reklámját: a Rexona Tini reklámot!

Tudják: a vidámparkban egy helyes, szeplős bakfislány sorban áll, mögötte egy gusztustalan dagadt hosszú hajú kiéhezett szeplős kamasz. Mindig utáltam az ilyen szeplős pofájú kis vakarékokat, tánciskolában is gyűlöltem, ha ilyeneket osztottak mellém. Meg se fogtam a kezüket ("Izzad a tenyerem - mondtam"), tudják, ahogy Eszenyi Enikő sem a Csacsacsa című kiváló magyar filmben!

 

Na szóval: a kis vakarcs beszagol a Rexonából és felpuffad, így legalább mindenki látja, mekkora dagadék! Felemelkedik, majd a tinilány poénból lufinak használja. Igaza van: az ilyen Taigetosz-wannabeken csak röhögni lehet.
Majd elengedi, hadd szálljon fel és igaza van: úgysem fogja keresni senki, a szüleinek is megkönnyebbülés, ha végre eltűnik a felfújt hólyag kölkük! Mint másik kedvenc filmemben, a Pacsirtában! Én mondom: úttörő egy alkotás volt, tabukat döntögetett! Kimondta végre, hogy nincs szükségünk ronda emberekre. Ugyanúgy, mint a Rexona Tini reklám.
Miután a pattanásos végre kiszáll a képből, végre sorra kerülhet a jóképű kamaszsrác, akinek karjaiba omolhat a szeplős bakfislány.
Persze ez csak egy reklámszlogen: Ne várjuk el a Rexonától, hogy likvidálja a környezetünkben élő ronda embereket, sajnos nem, de a szépeket odavonzza.
Szóval ezt adják le többször, nagyon sokszor!
Mert ha agyonhallgatja a karvalytőkés "szorgos" média, akkor lesz kapsz!

Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm, hogy levelem helyet kapott a blogon.

Kissné Rohonczi Margit!