Ortisz muzikális brogja

Beszámolók anomáliákról, koncertekről, reklámkritika, lemezkritika; ráadásul mindez rendszertelenül, zenei aláfestéssel, enyhe népművelő beütéssel és öntömjénezéssel megspékelve. Tudják, amilyen blogokkal szarásig van az internet.

Zenebetyár

Nincs megjeleníthető elem

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

RSS nyalábok


2007 10 legjobb lemeze

2008.01.04. 21:42 Ortisz

Most pedig következzen KZ Ottó muzikális brogjának teljesen szubjektív tizeslistája a tavalyi év lemezeiből.
Sok jó lemezt hozott a tavalyi év; jó például az új Porcupine Tree és a sajnos legutolsó Brecker (bár a popiparban sosem tudni), de a légy nem vadászik sasokra, azaz suszter maradjon a lámpagyárnál, meg ilyenek.
Szóval olyanokat kellene itt méltatnom, mint a Kaiser Chiefs, a Rakes meg a Hard-Fi, de mivel 2. albumaikat úgy eltolták, mint gyalogbéka a földiepret, ezért nem fogom.

Inkább jöjjön a lista néhány keresetlen kommentárral:

10. Bëlga - Zigilemez

Ripacs álnevű barátom azt mondta, hogy kár, hogy kirúgták a zeneszerzőjüket. Mondom: mi van? Még mindig Titusz. De hát neki a zenei alapok nem tetszenek. Én meg sosem a zene miatt hallgattam a Belga zenekát; a muzsika csak aláfestés a szöveghez, de annak nem utolsó. (áradoztam már Tituszról itt valamit, azt hiszem)
Mondjuk az összkép vegyes, de az előző 3 (vagy 4) lemezhez hasonlóan a Zigilemez is fog jó néhány szállóigét kitermelni, pl: egyem a nyoszolyádat, folyós fasz, gargarájz, ádzseszkó, kalibráld magadba az automata faszt, stb.
Meg természetesen jó néhány zseniális dal is, például:

 



9. Hangmás - Funeral Party

A Hangmás nem nevezhető kifejezetten eredeti zenekarnak, viszont úgy kellett a magyar poppiacnak, mint levesbe a só. Stílusuk saját meghatásorázuk szerint "wild west-elektropunk", zeneileg angolszász indie (a Joy Division-örökség ott van, a Ctrl+Alt+Del című számuk például eléggé emlékeztet az Atmosphere-re), szövegileg egyrészt angol, másrészt jellemzően magyar versikék például a globalizált rohanás és a butító diszkópartik destruktív hatásáról. Az elektromos orgona néhol idegesítő, de ott is van funkciója. Továbbá dögös basszusok, egyszerű de jó riffek.
A lemezborítóban található szövegek meg direkte úgy vannak elbaszva, hogy azt higgyem, másnapos vagyok.
Kedvenc dalom a Juhú, a lemez utolsó, azaz 9. dala. (Igen, lehetne több is valamivel.)
Most azonban jöjjön egy másik:
 



8. Air - Pocket Symphony

Az Airt ismerőknek semmi meglepő nincs rajta, kidolgozott lemez, mely jobban nyugtat, mint a Dedalon. De az Airnek akkor is az első 10-ben a helye, ha egyszerűen csak van.
 



7. Panic Radio - It's a set up EP

Ez nem album, ez egy EP. Minden, ami a második Rakesből kimaradt. Frappáns, koncerten is sallangmentes és a Hangmáshoz hasonlóan hiánypótló. De már írtam róluk korábban eleget, úgyhogy inkább hallgassuk a jó testű néger popsztárt:

 



6. White Stripes - Icky thump

A duó tárháza egyszerű, de kifogyhatatlan. Dob, villanygitár és hihetetlen énekmanírok (na jó, segédhangszerek is feltűnnek imitt-amott). És persze rákenroll.

 



5. Shitdisco - Kingdom of Fear

Skót diszkóbritpop, melyben kevesebb az ész, mint a Franz Ferdinandban, viszont több a szív. Bár az alant látható klip erre rácáfol, hiszen egy kimértebb dalról van szó, de nem ez jellemző a lemezre. Ám a klip amúgy is azért van itt, mert van olyan jó, mint maga a dal. Sőt!

 



4. Manu Chao - La Radiolina

Manu előző lemeze nem tetszett kifejezetten, épp ezért volt kellemes meglepetés a Radiolina, melynek egyetlen baja az önismétlés, hiszen több dalnak megegyezik a zenei alapja. Ennek ellenére szívesen hallgatom a lemezt, mivel a dalok jók.
Az év általam leghallgatottabb lemeze ez.

 



3. Radiohead - In Rainbows

A Radioheadet a Bendssel kedveltem meg, az OK Computert egyenesen imádtam. Ezek szép lemezek voltak. Aztán elindult egy vonulat (Amnesic kora uszkve), mely a szép dalokat elkezdte zaklatottsággal megzaklatni. És ez most, az In Rainbowson teljesedett ki. A gyönyörű íves dallamok többségében minduntalan ott munkál valami feszültség, mely nem hagy nyugodni. Van olyan jó, mint az OK Computer. Sőt, talán...
 



2. Presszó tangó libidó - Demó

Kérem, ez nem egy hivatalosan kiadott lemez, remélhetőleg nem sokáig marad ez így.
De muszáj volt felvennem a listára, hiszen a demó teljesen lemezszerű, meg kitűnő is. Sanzon.
Nem úgy, mint a Quimby, az Amorf Ördögök vagy KZ Ottó. Hanem tényleg az.
Ha hivatkozást kell mondani, akkor inkább Másik János. De ők maguk jönnek elő a Sajnos Batárral, tehát mondjuk az is.
Akusztikus gitár, tangóharmonika, trombita. Az együttes fiatal átlagéletkorához képest meglepően autentikus előadásmód. És fergeteges koncerthangulat. Szövegek hedonizmusról, és kelet-európai témákról, pl. sírva vigadás, meg az NDK-s szépleány elhappolása szovjet szépfiúk által.
Aki teheti, célozzon meg egy koncertet, mert feledhetetlen.
 



és akkor:

1. Zuboly - Értem a kujonságot

Az első hely eleve nem lehet olyan együttesé, mely túl komolyan veszi magát. Ha emellett még vicces is, az pozitív.
A Zuboly viszont mindezek mellett annyira újszerű, hogy ilyenre gondolni se mertem volna a magyar popzene háza táján. Broken-etno vagy mi. Gondolta volna a fene, hogy Chris Isaak, Michael Jackson vagy Eminem kompatibilis a magyar népzenével.
De helyettem beszéljen eme 2 zseniális dal:

 



------------------------------------------------------

Köszönöm figyelmüket!

A muzikális brog egyúttal kiosztja az "év slágere" díjat is. A Babyshambles lemeze nálam ugyan nem top 10-es, viszont a 2007-es év legnagyobb slágere a következő dal. És kész!

 


 


Szólj hozzá!

Címkék: lemezkritika manu chao radiohead belga air shitdisco white stripes zuboly slágerlista hangmás panic radio presszó tangó libidó

süti beállítások módosítása