Ortisz muzikális brogja

Beszámolók anomáliákról, koncertekről, reklámkritika, lemezkritika; ráadásul mindez rendszertelenül, zenei aláfestéssel, enyhe népművelő beütéssel és öntömjénezéssel megspékelve. Tudják, amilyen blogokkal szarásig van az internet.

Zenebetyár

Nincs megjeleníthető elem

Naptár

2008
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

RSS nyalábok

2007 10 legjobb lemeze

2008.01.04. 21:42 Ortisz

Most pedig következzen KZ Ottó muzikális brogjának teljesen szubjektív tizeslistája a tavalyi év lemezeiből.
Sok jó lemezt hozott a tavalyi év; jó például az új Porcupine Tree és a sajnos legutolsó Brecker (bár a popiparban sosem tudni), de a légy nem vadászik sasokra, azaz suszter maradjon a lámpagyárnál, meg ilyenek.
Szóval olyanokat kellene itt méltatnom, mint a Kaiser Chiefs, a Rakes meg a Hard-Fi, de mivel 2. albumaikat úgy eltolták, mint gyalogbéka a földiepret, ezért nem fogom.

Inkább jöjjön a lista néhány keresetlen kommentárral:

10. Bëlga - Zigilemez

Ripacs álnevű barátom azt mondta, hogy kár, hogy kirúgták a zeneszerzőjüket. Mondom: mi van? Még mindig Titusz. De hát neki a zenei alapok nem tetszenek. Én meg sosem a zene miatt hallgattam a Belga zenekát; a muzsika csak aláfestés a szöveghez, de annak nem utolsó. (áradoztam már Tituszról itt valamit, azt hiszem)
Mondjuk az összkép vegyes, de az előző 3 (vagy 4) lemezhez hasonlóan a Zigilemez is fog jó néhány szállóigét kitermelni, pl: egyem a nyoszolyádat, folyós fasz, gargarájz, ádzseszkó, kalibráld magadba az automata faszt, stb.
Meg természetesen jó néhány zseniális dal is, például:

 



9. Hangmás - Funeral Party

A Hangmás nem nevezhető kifejezetten eredeti zenekarnak, viszont úgy kellett a magyar poppiacnak, mint levesbe a só. Stílusuk saját meghatásorázuk szerint "wild west-elektropunk", zeneileg angolszász indie (a Joy Division-örökség ott van, a Ctrl+Alt+Del című számuk például eléggé emlékeztet az Atmosphere-re), szövegileg egyrészt angol, másrészt jellemzően magyar versikék például a globalizált rohanás és a butító diszkópartik destruktív hatásáról. Az elektromos orgona néhol idegesítő, de ott is van funkciója. Továbbá dögös basszusok, egyszerű de jó riffek.
A lemezborítóban található szövegek meg direkte úgy vannak elbaszva, hogy azt higgyem, másnapos vagyok.
Kedvenc dalom a Juhú, a lemez utolsó, azaz 9. dala. (Igen, lehetne több is valamivel.)
Most azonban jöjjön egy másik:
 



8. Air - Pocket Symphony

Az Airt ismerőknek semmi meglepő nincs rajta, kidolgozott lemez, mely jobban nyugtat, mint a Dedalon. De az Airnek akkor is az első 10-ben a helye, ha egyszerűen csak van.
 



7. Panic Radio - It's a set up EP

Ez nem album, ez egy EP. Minden, ami a második Rakesből kimaradt. Frappáns, koncerten is sallangmentes és a Hangmáshoz hasonlóan hiánypótló. De már írtam róluk korábban eleget, úgyhogy inkább hallgassuk a jó testű néger popsztárt:

 



6. White Stripes - Icky thump

A duó tárháza egyszerű, de kifogyhatatlan. Dob, villanygitár és hihetetlen énekmanírok (na jó, segédhangszerek is feltűnnek imitt-amott). És persze rákenroll.

 



5. Shitdisco - Kingdom of Fear

Skót diszkóbritpop, melyben kevesebb az ész, mint a Franz Ferdinandban, viszont több a szív. Bár az alant látható klip erre rácáfol, hiszen egy kimértebb dalról van szó, de nem ez jellemző a lemezre. Ám a klip amúgy is azért van itt, mert van olyan jó, mint maga a dal. Sőt!

 



4. Manu Chao - La Radiolina

Manu előző lemeze nem tetszett kifejezetten, épp ezért volt kellemes meglepetés a Radiolina, melynek egyetlen baja az önismétlés, hiszen több dalnak megegyezik a zenei alapja. Ennek ellenére szívesen hallgatom a lemezt, mivel a dalok jók.
Az év általam leghallgatottabb lemeze ez.

 



3. Radiohead - In Rainbows

A Radioheadet a Bendssel kedveltem meg, az OK Computert egyenesen imádtam. Ezek szép lemezek voltak. Aztán elindult egy vonulat (Amnesic kora uszkve), mely a szép dalokat elkezdte zaklatottsággal megzaklatni. És ez most, az In Rainbowson teljesedett ki. A gyönyörű íves dallamok többségében minduntalan ott munkál valami feszültség, mely nem hagy nyugodni. Van olyan jó, mint az OK Computer. Sőt, talán...
 



2. Presszó tangó libidó - Demó

Kérem, ez nem egy hivatalosan kiadott lemez, remélhetőleg nem sokáig marad ez így.
De muszáj volt felvennem a listára, hiszen a demó teljesen lemezszerű, meg kitűnő is. Sanzon.
Nem úgy, mint a Quimby, az Amorf Ördögök vagy KZ Ottó. Hanem tényleg az.
Ha hivatkozást kell mondani, akkor inkább Másik János. De ők maguk jönnek elő a Sajnos Batárral, tehát mondjuk az is.
Akusztikus gitár, tangóharmonika, trombita. Az együttes fiatal átlagéletkorához képest meglepően autentikus előadásmód. És fergeteges koncerthangulat. Szövegek hedonizmusról, és kelet-európai témákról, pl. sírva vigadás, meg az NDK-s szépleány elhappolása szovjet szépfiúk által.
Aki teheti, célozzon meg egy koncertet, mert feledhetetlen.
 



és akkor:

1. Zuboly - Értem a kujonságot

Az első hely eleve nem lehet olyan együttesé, mely túl komolyan veszi magát. Ha emellett még vicces is, az pozitív.
A Zuboly viszont mindezek mellett annyira újszerű, hogy ilyenre gondolni se mertem volna a magyar popzene háza táján. Broken-etno vagy mi. Gondolta volna a fene, hogy Chris Isaak, Michael Jackson vagy Eminem kompatibilis a magyar népzenével.
De helyettem beszéljen eme 2 zseniális dal:

 



------------------------------------------------------

Köszönöm figyelmüket!

A muzikális brog egyúttal kiosztja az "év slágere" díjat is. A Babyshambles lemeze nálam ugyan nem top 10-es, viszont a 2007-es év legnagyobb slágere a következő dal. És kész!

 


 


Szólj hozzá!

Címkék: lemezkritika manu chao radiohead belga air shitdisco white stripes zuboly slágerlista hangmás panic radio presszó tangó libidó

süti beállítások módosítása